Migráns és menekült gyermekek: nemcsak védelem, hanem otthon is

Migráns és menekült gyermekek: nemcsak védelem, hanem otthon is

Migráns és menekült gyermekek: a védelem mellett valódi otthonra is szükségük van

A migráns és menekült gyermekek helyzete nem csupán humanitárius kérdés. Minden gyermek személy, akinek biztonságra, figyelemre és valahová tartozásra van szüksége. Erről beszélt Paul Richard Gallagher érsek a migránsok és menekültek 112. világnapján, Genfben.

Az otthon több egy épületnél

Gallagher érsek október 11-én mutatott be szentmisét a genfi Notre-Dame-bazilikában. Homíliájában az idei mottóra épített: „Még egyet is ezek közül a gyermekek közül”.

Az érsek szerint az otthon nem egyszerűen egy ház vagy ideiglenes szállás. Olyan hely, ahol ismerik a nevünket, várják a jelenlétünket, és helyet kínálnak az asztalnál.

Ez a gondolat különösen fontos azoknak a gyermekeknek, akik egyik napról a másikra veszítik el megszokott világukat. A menekülttábor vagy az átmeneti befogadóhely védelmet adhat. A valódi biztonság érzéséhez azonban kapcsolatokra is szükség van.

Minden gyermek méltósága számít

A migráns és menekült gyermekek háború, erőszak, üldöztetés, szegénység vagy természeti katasztrófák miatt hagyhatják el otthonukat. Sokan családjuktól elszakadva érkeznek meg egy idegen országba.

Másokat emberkereskedelem és kizsákmányolás veszélye fenyeget. Sérülékenységük ezért különösen nagy figyelmet kíván. Gallagher érsek hangsúlyozta: a gyermek védelme nem pusztán kötelesség.

A keresztény szemlélet szerint minden ember Isten képmását hordozza. A gyermek tehát nem csupán menekült, menedékkérő vagy egy statisztikai adat. Elsősorban személy, akinek méltósága akkor is sértetlen marad, ha mindent elveszített.

Az adományozáson túl valódi befogadás kell

Az élelmiszer, a szállás és az orvosi segítség nélkülözhetetlen. A segítség azonban nem állhat meg ezen a ponton. A keresztény szeretetnek lehetőséget kell teremtenie a közösséghez tartozásra is.

Az érsek Ferenc pápa üzenetére utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a puszta segélyezés mentalitásán túl kell lépni. Az útnak az utcáról a házba, a kiszolgáltatottságból a védelembe, az átmeneti enyhülésből a biztonságba kell vezetnie.

Beszédében a Szent Család történetét is felidézte. Mária és József ugyancsak menekülni kényszerült, hogy megóvja Jézust az erőszaktól. Ez az emlék ma is arra ösztönözheti a keresztényeket, hogy nyitott szívvel forduljanak a távolról érkező családok felé.

A migráns és menekült gyermekek sorsa nem oldható meg egyetlen gesztussal. Mégis minden befogadó szó, biztonságos hely és őszinte kapcsolat számít. A kérdés talán az, hogy mi magunk képesek vagyunk-e olyan közösséget építeni, ahol senkinek sem kell magyaráznia, miért szeretne végre otthon lenni.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top