Gazdasági önállóság válság idején: Japán és Nagy-Britannia nehéz leckéje

A gazdasági önállóság válsághelyzetben egyszerre tűnik szükségesnek és kockázatosnak. Japán példája mutatja, milyen nehéz mozgásteret találni, amikor az infláció, az államadósság és a geopolitika egyszerre alakítja a piacokat.

Japán különutas gazdaságpolitikája

Japán hosszú ideje saját szabályai szerint kezeli adósságát. Az ország jelentős költségvetési hiányt halmozott fel. Államadóssága közben rendkívül magas szintre emelkedett.

A japán jegybank mégis sokáig alacsonyan tartotta a kamatokat. Emellett nagy mennyiségű állampapírt vásárolt. Így közvetlenül támogatta a kormányzati kiadásokat.

Ezt a modellt Shinzo Abe miniszterelnöksége alatt továbbfejlesztették. Az úgynevezett abenomics célja a növekedés élénkítése volt. Az eszközök között monetáris lazítás és jelentős állami költekezés szerepelt.

Most azonban Washington változást sürget. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a japán kiadási tervek visszafogását és a kamatemelést támogatja. A cél a jen stabilizálása lehet.

Az infláció a kötvénypiacokat is eléri

Az inflációs sokk hatása a kötvénypiacokra különösen erős lehet. Ha a befektetők magasabb kamatokat várnak, eladják kötvényeiket. Ez felhajtja a hozamokat, és drágítja az állami finanszírozást.

Japán esetében egy rendezetlen devizaválság könnyen kötvénypiaci válsággá válhatna. Tokiónak ilyenkor jelentős jenpiaci beavatkozásra lenne szüksége.

Ennek finanszírozásához akár amerikai állampapírokat is értékesíthetne. Japán több mint ezermilliárd dollárnyi amerikai állampapírt birtokol. Egy nagyobb eladás tovább növelhetné az amerikai hozamokat.

Ez jól mutatja, mennyire összekapcsolódtak a nemzeti gazdaságok. Egy japán döntés könnyen amerikai problémává válhat.

Mit tanulhat ebből Nagy-Britannia?

Andy Burnham brit miniszterelnök aktívabb állami szerepet ígér. Programja regionális újraiparosítást és magasabb életszínvonalat céloz.

A terv a brit gazdaság termelőkapacitását erősítené. Emellett csökkentené az ország stratégiai függőségét. Ez lényegében a gazdasági önállóság brit változata.

A gondot a finanszírozás jelenti. A magas kamatok, az adósságszolgálat és a szűk költségvetési mozgástér könnyen korlátozhatja a beruházásokat.

A japán gazdaságpolitika tanulságai ezért kettősek. Az állam képes új iparágakat építeni, de ennek ára van. A pénzügyi piacok bizalma nélkül a legambiciózusabb program is gyorsan veszélybe kerülhet.

Az iráni konfliktus miatt az energiafüggőség csökkentése sürgetőbb lett. Az inflációs következmények viszont megnehezítik ezt. A gazdasági önállóság így nem egyszerű politikai cél, hanem hosszú és költséges egyensúlykeresés.