Gyógyszerhiány sújtja Európát – Rekordszinten a kritikus gyógyszerek hiánya

Hogyha az utóbbi időben járt gyógyszertárban, lehet, hogy ön is tapasztalta: egyre gyakoribb, hogy éppen nincs raktáron az a gyógyszer, amire szüksége lenne. Ez nem csak véletlen egyéni eset, hanem egyre súlyosbodó európai probléma. Egy friss, az Európai Számvevőszék által közzétett jelentés szerint rekordszintű a kritikus gyógyszerhiány az Unióban, ami közvetlenül érinti az európai polgárok egészségügyi ellátását.

A jelentés adatai riasztóak: 2022 és 2024 október között összesen 136, egészségükre nézve kritikus fontosságú gyógyszer volt hiánycikk az EU-ban. A helyzet 2023-ban és 2024-ben fokozódott, amikor évente 48, illetve 46 ilyen kritikus hiányt regisztráltak. A problémával nem csak egy-két ország küzd: csupán idén, 2024 októberéig, 21 tagállam jelentett kritikus gyógyszerhiányt. Belgium, Spanyolország és Franciaország vezeti a sajnálatos listát. Gondoljunk csak bele, mit jelent ez a gyakorlatban: orvosok, betegek és gyógyszerészek számára egyre nagyobb kihívás a megfelelő terápia biztosítása.

Mi áll a gyógyszerhiány hátterében?

De vajon miért van ez? A jelentés több okot is felvillant. Egyértelműen szerepel a fokozott kereslet, a gyártási késések, a termelési kapacitás problémái és a magas energiaárak. Az egyik legnagyobb kihívás azonban a gyógyszeripar globalizált jellegében rejlik. Ahogyan Klaus-Heiner Lehne, az ECA elnöke is hangsúlyozta, a hiányok „krónikus fejfájást” okoznak az Unió számára.

A gyökérproblémák egyike a gazdasági nyomás. A nemzeti beszerzési eljárásokban a rugalmasság és biztonság helyett gyakran az alacsony ár az elsődleges szempont. Emiatt a gyártók folyamatosan keresték a költséghatékonyabb megoldásokat. Az eredmény? A termelési költségek az EU-ban 20-40%-kal magasabbak, mint Ázsiában. Emiatt az Unió a hatóanyagainak 70%-át, és a gyógyszerek előanyagainak 79%-át Ázsiából importálja. Ez óriási függőséget és sebezhetőséget jelent – egy távolsági ellátási lánc akármilyen zavara azonnal érezhetővé válhat itthon, a gyógyszertár polcain.

Együttműködés vagy egyéni megoldások?

A helyzetet az is nehezíti, hogy az EU-tagállamok nagyon különböző módon kezelik a hiányokat. Az értesítési kötelezettség és a készletgazdálkodás szabályai országonként jelentősen eltérnek. Ez megnehezíti a helyzet átfogó értékelését és az egységes európai stratégiák kidolgozását.

Példaképpen: Olaszországban a gyógyszerforgalmazóknak négy hónappal az ellátási zavar kezdete előtt kell értesíteniük a hatóságokat. Ezzel szemben Ausztriában csak akkor kell azonnali bejelentést tenni, ha egy vényköteles gyógyszer két hétnél tovább nem érhető el. A stratégiai készletek mértéke is széles skálán mozog: Dániában hat hetes, Németországban pedig hat hónapos készletraktározás az előírás. Nem csoda, hogy nehéz összehangolni a lépéseket.

A hiányok listáján olyan alapvető fontosságú gyógyszerek is megtalálhatók, mint az amoxicillin, egy széles körben használt antibiotikum, vagy a verteporfin, amely számos szembetegség kezelésében nélkülözhetetlen. Ezek hiánya nemcsak a betegek számára jelent komoly kockázatot, hanem jelentős gazdasági terhet is ró az egészségügyi rendszerekre.

Tehát itt állunk egy komplex problémával szemben, amelynek nincs egyszerű megoldása. Nyilvánvaló, hogy szükség van a gyártás egy részének visszahozatalára Európába, a ellátási láncok rugalmasságának növelésére és az országok közötti jobb együttműködésre. De vajon elég lesz-e a politikai akarat ehhez? És közben mi van azokkal, akiknek ma, ebben a pillanatban is szükségük van egy adott gyógyszerre? A kérdés nem csak gazdasági vagy politikai, hanem alapvetően emberi.