EU villamosenergia-piac: miért kérik több ország miniszterei, hogy ne változtassák meg a jelenlegi rendszert?

Az Európai Unió pénteken összeül, hogy megvizsgálja az energiaárak emelkedésének okait, és azt, hogyan lehet kezelni a helyzetet. A hírek szerint több tagállam energiaügyi minisztere azt kéri a Bizottságtól, hogy ne módosítsák az EU villamosenergia-piac jelenlegi kialakítását, mert az stabilitást ad, és támogatja a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelmet.

De közben egyre nagyobb a nyomás: az ipar „sürgős és bátor” lépéseket akar, miközben több ország óvatosan nézi a reformokat. Én személy szerint pont itt érzem a legnagyobb feszültséget: gyors árkönnyítés kell, de nem mindegy, milyen eszközökkel.

Miért kérik, hogy maradjon az EU villamosenergia-piac?

A levélben többek közt Dánia, Finnország, Lettország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Svédország szerepel. A miniszterek szerint a jelenlegi rendszer jól működik, és évente körülbelül 34 milliárd euró értékben segített Európának.

Arra is figyelmeztetnek, hogy a legújabb villamosenergia-piaci átalakítások olyan változásokat hozhatnak, amelyek rontják a befektetők bizalmát. Azt mondják: a rugalmasságot és a tárolást ugyan elő kell segíteni, de a piaci alapstruktúra megingatása kockázatos.

Reform helyett: rugalmasság, átjárhatóság és megújulók

Az érvelés szerint nem feltétlenül a rendszert kell „szétkapni”, hanem olyan lépésekre van szükség, amelyek csökkentik a földgáz szerepét az árazásban. A miniszterek szerint a megújulók bővítése, a jobb határkeresztező áramlások, valamint a rugalmasság és energiatárolás mérsékelheti az árkilengéseket.

Ez egyben hosszabb távú energiabiztonsági stratégia is: kevesebb gázkitettség, több akkor is működő ellátás. Szerintem ez az a pont, ahol a „piaci” és a „politikai” beszélgetés végre találkozhat.

Carbon market vs. árnyomás: kinek fáj az ETS?

Az Emissions Trading Systemet (ETS) is támadások érik. Ipar szereplők és több ország azzal érvel, hogy a karbonpiac túl nagy terhet jelent. Mégis: a nagy olaj- és földgázár-emelkedés tovább rontja a helyzetet, így a döntéshozók sérülékenyebbé válhatnak a nyomásgyakorló csoportok felől.

Az ETS kritikusai gyors megoldást ígérnek, de ez közben veszélyeztetheti a több évtizedes szabályrendszert. A védők viszont azt mondják: ha az ETS bizalmát megbontják, a hosszú távú stratégia szenved, és gyengül Európa versenyképessége.

Ki viselje a villamosenergia-árak sokkját?

Teresa Ribera szerint a válasz nem újabb függőségekben van, hanem gyorsabb villamosításban, megújulókban és hatékonyságban. Mégis felmerül a kérdés: eddig ezek előnyei miért nem látszanak jobban a lakossági vagy vállalati számlákon?

Felmerül az is, hogy a jelenlegi szerkezetben egyes szereplők „járadékot” szedhetnek ki, miközben nem nő a termelékenység. Vagyis a terhek eloszlása lehet igazságtalan, és a megújuló árcsökkenés nem feltétlenül jut el a fogyasztókhoz.

Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy az EU villamosenergia-piac átalakítása helyett vagy mellett hogyan lehet úgy kezelni az árkilengést, hogy közben ne sérüljön a hosszú távú befektetési logika. Ti inkább a stabil rendszert véditek, vagy bíztok a gyors, nagy reformokban?