Az EU hidrogénstratégiája: Zöld álom vagy fosszilis valóság?

A Brüsszel által jóváhagyott 235 határon átnyúló energiaprojekt közül minden második hidrogéninfrastruktúrával kapcsolatos – miközben szakértők szerint a beruházások paradox módon a fosszilis üzemanyagok használatát méghosszabbíthatják. A jövőre szóló tervek mellett már felmerülnek a kritikus kérdések: valódi zöld átállás ez, vagy csupán új csomagolásban futó gázipari érdekérvényesítés?

Áttörés vagy átverés? A hidrogénprojektek ellentmondásai

A gázszállító vállalatok által benyújtott tervek több mint 80 milliárd eurós beruházásokat ölelnek fel, miközben – kritikusak szerint – jelentős része pusztán „hídrogénkész” átnevezést kapott földgáz-fejlesztés. Civil szervezetek vádjai szerint az EU klímapénzei így fosszilis infrastruktúrába áramlanak, amit a 2022-es uniós szabályzat módosítás pont azért akart megakadályozni, hogy összehangolja az energiát a klímacélokkal.

Hídrogéninfrastruktúra kockázatai

Gligor Radečić, a CEE Bankwatch Network kampányvezetője élesen bírálja a projektek kiválasztási rendszerét: „Az eljárást továbbra is egy olyan iparági testület, az ENTSOG irányítja, amely pont azoknak a vállalatoknak a profitját szolgálja, akiknek ezek a projektek előnyösek. Ez mély ellentmondást hordoz.”

Költségek és kérdőjelek: ki fizet végül?

Az Európou Energiaszabályozók Testülete (ACER) 2024-es jelentése egyértelmű figyelmeztetésként szólal meg: a jelenlegi tervek túlzott beruházások veszélyével terheltek, amelyek végül az állampolgárok nyakába kerülhetnek. A korai fejlesztések rizikójára hívta fel rá a figyelmet George Verberg, a holland Gasunie egykori igazgatója is:

„A folyamatossági alapokkal visszanyert földgázcsövek átalakítása elképesztően költséges lesz. A meglévő becslések a gázipar számára kedvezően alulbecsülik az igazi kiadásokat.”

Regionális megközelítés hiánya

Verberg egy lokalizáltabb stratégiát javasol a Boschól érkező uniós tervek helyett: „Az energiarendszer átalakításának csak úgy lehet esélye, ha nemzeti szintű ipari klaszterekben kezdjük meg a fejlesztéseket, ahol a kínálat és kereslet valós kapcsolatban áll egymással.” Paul Martin, a Hydrogen Science Coalition társalapítója pedig arra figyelmeztet, hogy a lassan induló hidrogénpiacon az uniós célkitűzések irreálisnak tűnnek.

Zöld célok, szürke valóság? Az uniós célkitűzések problémái

A Brüsszeli körökben ünnepelt 2030-as céllal – 10 millió tonna hazai és 10 millió tonna import hidrogén – szemben a kritikusak egy egyszerű matematikai kérdést vetnek fel: honnan lesz meg az extra 500 TWh (terawattóra) megújuló energiával előállított „zöld” hidrogén? Miközben a 40 GW teljesítményű elektrolizálók célja mágikusnak tűnik, a projektek javarésze fosszilis alapú hidrogént szállítana – pont az ellenkezőjét elérve, mint amit az EU elvi céljaiban hirdet.

Európa szeretne vezető pozíciót szerezni a klímaválság leküzdésében, de vajon nem a múlt század energiaparadigmáiba süllyed vissza a rengeteg pénzzel megspékelt terveivel? Az Európai Parlament és a tagállami kormányzati döntéshozók kezébe került labda most kérdést vet fel: meddig lehet még az „átmeneti technológiák” paplanába burkolózni?