Keir Starmer biztonságban van? Westminsteri hatalmi találgatások a májusi választások előtt

Ahogy közelednek a májusi választások, Westminsterben ismét felpörög a találgatás: vajon Keir Starmer biztonságban van-e, és ha igen, meddig. A kérdés nem csak személyekről szól, hanem arról is, milyen gyorsan fordulhat a párt hangulata a közvélemény nyomása alatt.

Folyton előkerül Angela Rayner, Andy Burnham és Wes Streeting neve is, de a fókusz továbbra is Keir Starmer körül forog. Közben a legnagyobb félelem a kormányzási válságban is benne van: ha nincs „kész csere”, akkor a belső belerángatás csak ront a helyzeten. Szóval mi tartja most a helyén?

Miért marad inkább a status quo: miért nem „szúrják ki” Starmer-t?

Sokan úgy látják, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv nem a leváltás, hanem az, hogy Starmer „megbotlik”. Még ha a parlamenti frakció lojális is, a gondolat, hogy ki kellene ugrani mögüle, sokaknak túl radikális.

Egy körülmény különösen érzékeny: a megélhetési válság idején a lecserélés könnyen úgy tűnhet, mint ami csak öncélú pártpolitikai önmentés. Ha a választók ezt nem tolerálják, az belül is visszaüt.

Persze van egy másik ok is: a vezetőváltás kockázata mellett az is ott lebeg, hogy nincs egyértelmű, mindenki által elfogadott alternatíva. És akkor jön a klasszikus kérdés: mi van, ha a csere nem lesz jobb, amikor kormányozni kell?

Angela Rayner visszatér? A személyes ügyek és a kabinet-ajtó

Angela Rayner az elmúlt hónapokban egy kényes egyensúlyt tartott. A kormányból való kiválás után hol a lojalitás, hol a saját politikai elképzelések kerültek előtérbe. Starmer részéről felmerül, hogy visszahozná, de nem mindegy, milyen szerepben.

Rayner csapatának reménye, hogy a HMRC vizsgálata hamarosan lezárulhat. Közben viszont a meglehetősen „húsba vágó” bélyegként ott lebeg az alulértékelt bélyegilleték ügye is. A várakozás oka: ha Rayner vissza akar kerülni, az időzítés mindent visz.

És bár a belső nyomás létezhet, Rayner jelezte, hogy nem szeretne ő lenni, aki kirobbantja a vezetői kihívást. Ilyenkor a számok is számítanak: megvan-e hozzá a támogatás, vagy inkább várni kell?

Andy Burnham és Wes Streeting: ki „készül” és ki csak figyel?

Andy Burnham esetében a kép árnyalt. Westminsterben úgy beszélnek róla, hogy egyedüliként lehet igazán pozitív megítéléssel „támadható”. A kérdés viszont itt is praktikus: vezetővé csak akkor lehet valaki, ha MP is. Ezért jöhet szóba kerülő út, például egy időzített képviselői „helycsere”.

Wes Streeting ezzel szemben csendesebb. Tavasszal-kora télen mintha visszafogta volna magát: nem zárja ki, hogy majd dob egyet a ringbe, de elsőre inkább azt kommunikálja, hogy Starmer kapjon esélyt. Persze a kételyek sem tűntek el: egyesek szerint túl nagy volt a mozdulat, mások szerint pedig a politikai pozicionálása nem passzol a párt belső elvárásaihoz.

Keir Starmer biztonságban van? A válasz valószínűleg az, hogy egyelőre „igen, mert nincs elég jó alternatíva”. De ahogy változik a hangulat, és ahogy a közhang átírja a mozgásteret, egyetlen kérdés marad: ha a nyomás jön, lesz-e bátorság, vagy csak várakozás?