Oblate Bishops mint a remény zarándokai a közösségben – 200 év szolgálat Rómában

Róma egyszerre tud történelmi és nagyon is élő teret adni. A Oblate Bishops mint a remény zarándokai a közösségben gondolatkör most különösen erősnek tűnik, hiszen a Pápai Alkotmány- és Szabálykönyv 1826-os jóváhagyásának 200. évfordulóját ünneplik.

Május 18–21. között 20 oblate püspök érkezett 12 országból a kongregáció római központjához. A találkozó témája: “Pilgrims of Hope in Communion”, vagyis a remény zarándokai a közösségben.

200 év jubileuma: közösség és küldetés

A gyűlés az évfordulóhoz kapcsolódott, amelyet II. Leó pápa 1826-ban hagyott jóvá. Az esemény nem pusztán emlékezés volt. Inkább ráhangolódás a saját hivatás mélyebb jelentésére.

Az oblate püspökök kettős elhivatottságról beszéltek: egyszerre tagjai a kongregációnak és püspökként is szolgálnak. Ez a kettősség adja a fókuszt a remény zarándokai a közösségben című vezérgondolatnak.

Hogyan élhető a karizma püspökként?

A résztvevők elsőként Szent Eugén de Mazenod életét vették alapul. Ő maga is püspök volt, így különösen kézenfekvő “tükör” lett.

Felvetődött a kérdés: hogyan adják tovább a karizmát saját küldetésükben? Ebben Neil Frank püspök vezetett gondolkodást, kifejezetten arra rákérdezve, mit jelent a karizma “megtestesítése”.

Long-tail kapaszkodóként: nem elméleti lelkesedésről szólt a pár nap, hanem arról, miként lehet a hitet és szolgálatot közösségben tartani.

Háború, szekularizmus, kisebbségi lét – három valóság, közös hang

Más előadások három különböző helyzetre fókuszáltak. Háborús környezetben Radoslaw Zmitrowicz püspök beszélt a püspöki szolgálat nehézségeiről. Kanada szekularizált terében Pierre-Olivier Tremblay püspök elemezte a kihívásokat.

Kiegészítésként Bejoy D’Cruze érsek szólt a kisebbségi közösségben élő hit sajátos ritmusáról. A kép így kerekedett: a Oblate Bishops mint a remény zarándokai a közösségben üzenete nem térben, hanem állandóan alkalmazkodó módon működik.

Róma, találkozások és a charizma tanúságtétele

A program része volt a pápai audiencián való részvétel is. A püspökök emellett felkeresték a püspökök dicasteriumának vezetőjét, és különböző vatikáni szereplőkkel is találkoztak.

Fr. Rois Alonso zárszavában emlékeztetett: még diocézusi püspökként sem “távolodnak el” az oblat közösségtől. A feladat továbbra is a karizma tanúságtétele, különösen a szegények és a peremre szorultak felé.

Ahogy a püspökök Szent Eugén de Mazenod ünnepén, május 21-én közösen ünnepeltek, bennem is felmerül egy kérdés: nálunk, a mindennapokban mi az a “remény-út”, amit tényleg képesek vagyunk közösségben járni?