Skót függetlenség és Brexit: hogyan formálta a döntés a támogatottságot?

A skót függetlenség támogatottsága a Brexit után látványosan magasra szaladt, majd hullámzani kezdett. A kép nem csak érzelmekből áll: a Brexit politikai keretet adott, gazdasági aggodalmak pedig lassan átírták a vitákat. Kevesen vitatják, hogy 2016 óta más lett a skót közbeszéd.

Kiezia Dugdale, a Scottish Labour egykori vezetője úgy látja: a kilépés “igazságossági keretet” teremtett sokak fejében. Ez azért volt különösen erős, mert míg Skóciában 2016-ban a maradás győzött (62%–38%), addig mégis “kikerült az ország Európából”.

Miért lendített a Brexit a skót függetlenségen?

Dugdale szerint a “hard Brexit” még azoknál is borzolta a kedélyeket, akik 2014-ben az álláspontjukat keresték. Akkor tartották a népszavazást a skót függetlenségről. Dugdale emlékeiben a folyamat gyors és brutálisan személyes volt: “teljesen összetörtem”, amikor kora reggel hivatalossá vált a távozás.

Szerinte sokan egyfajta bináris választóhelyzetben találták magukat: független Skócia Európában vagy egy Boris Johnson vezette Brexit-Britannia. Ez a “megsértettség” hosszú ideig politikai üzemanyagot adott.

Volt is rá esély a túloldalon: a támogatottság egyes felmérések szerint 55% köré emelkedett. Hogy ez rekord maradt-e? Nem igazán. Az elmúlt évtizedben a téma súlya változott, a hangulat pedig több irányba húzott.

Miért nem lett “szupercunami” 60% felett?

Sokan várták, hogy Brexit után a skót függetlenség támogatása 60% fölé ugorjon. A hullám azonban nem csapott akkora magasra, mint remélte vagy félt tőle bárki.

Dugdale és mások szerint a “tengeri” politikai események elvitték a fókuszt: gazdasági bizonytalanság, Covid, háború Ukrajnában, valamint Trump és a brit belpolitikai káosz is mind átírta a prioritásokat. A szavazók sokszor nem azt mérték, hogy “EU vagy nem EU”, hanem azt, hogy hogyan alakul a megélhetés és az állami szolgáltatások.

Egy fontos adat is előkerül: a skót kormány egyik vezetője szerint a Brexit tavaly 3,3 milliárd fontos kiesést okozott Skóciának, és 250 fonttal növelte az élelmiszerek számláját. Közben közgazdasági elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy a hatásokat más válságok “elkenik”, és a pontos ok-okozat nehezebb, mint ahogy azt elsőre hinnénk.

Long-tail fordulat: mit jelent az “EU-üzenet” a skót belpolitikában?

Érdekes rész, hogy 2017 után a támogatottság csökkent: egy időre 40% alá is beesett. Ebben szerepet játszott, hogy a függetlenséget nem lehet csak “Brexit-érzéssel” fenntartani, ha közben a választók más, azonnali gondokat élnek meg.

2019-ben például a politikai karakterek szerepe felerősödött: ahogy Johnson kaotikusabbnak tűnt, és Sturgeon erősebb jelenléttel lépett fel, a skót függetlenség támogatása 2020-ra 59% közelébe ugrott. Mégis: a választásokon nem mindig jött az “össztűz”.

A legutóbbi skót választási realitások is mutatják ezt: a SNP alacsonyabb szavazatarányt ért el, és a szavazói mező átrendeződött. Közben egy EU-szkeptikus párt is jelentősen erősödött, így a történet már nem tisztán “Brüsszel vs. Westminster”.

Engem az egész folyamatban az fog meg, hogy a Brexit utáni skót függetlenségi vita nem egyetlen narratíva körül forog. Inkább olyan, mint egy meta-meccs: a játékosok (pártok), a pálya (gazdaság) és a szabályok (válságok) folyamatosan változnak. Vajon a “Brexit-faktor” még egyszer képes lesz újra dominálni, vagy végleg csak egy fejezet marad Skócia politikájában?