Ad limina és a szinodalitás: párbeszéd, megújulás és remény a hongkongi és makaói püspökök üzenetében
Mit jelent a szinodalitás a gyakorlatban, nem csak elméletben? A hongkongi és makaói püspökök római ad limina Apostolorum látogatása alapján úgy tűnik: elsősorban közös hallgatást, őszinte beszélgetést és közös lelki mérlegelést.
Rengeteg szó esik mostanában egyházmegújulásról, de itt konkrét élményként jelenik meg. A püspökök Ferenc-kori hangvétel nélkül, mégis nagyon emberien mesélnek arról, hogyan formálja a missziót a szinodalitás, és hogyan ad bátorságot a remény evangéliuma.
És persze nem véletlen a jubileumi kontextus sem: Makaó 450 éve, Hongkong pedig 80 éve kapott egyházmegyei státuszt. Ad limina és szinodalitás ebben a történelmi keretben kap valódi súlyt.
Szinodalitás: „együtt beszélgetni” és „együtt járni”
A hongkongi püspök, Stephen Chow bíboros a találkozót a szinodalitás szemszögéből foglalta össze. Azt emelte ki, hogy a beszélgetések nem monológok, hanem kölcsönös meghallgatás.
Elmondta: a találkozón a Szentatyának átadtak egy tekercset, amely tartalmazta a szinodalitás kínai fordítását, a gong yi tong xing kifejezést. Szerinte az első két szó „együtt beszélgetni, együtt megvitatni, együtt lelkiismeretesen mérlegelni”, az utolsó kettő pedig „együtt járni, együtt zarándokolni”.
Számomra ez nem hangzik túlzottan „párbeszédesnek” papíron. Inkább olyan, mintha az egyházat egy közös útra cserélnék leíró térkép helyett: mindenki a saját tapasztalatával teszi közössé az irányt.
Megújulás a misszió felől: nem csak emlékezés
Makaóban a jubileum a hála és a missziós lendület megújítása köré szerveződik. Stephen Lee Bun-sang püspök szerint a 450 év nem pusztán nosztalgia.
„Nem maradunk csak a szép múlt emlékénél” – mondja. A múltat azért idézik fel, hogy abból erőt merítsenek: továbbmenjenek, és újra felfűzzék magukat a küldetés fonalára.
Kiemelte: a megújulás célja a missziós tanítványság. Mindenkinek – még azoknak is, akik nemrég csatlakoztak – legyen bennük a vágy, hogy továbbadják az evangéliumot.
Remény és római „kapcsolat” a világegyházzal
Hongkongban a 80. évforduló mottója a remény. Joseph Ha Chi-shing segédpüspök úgy fogalmazott: a püspökök az ad limina során különösen mély közösségi élményt kaptak.
Szerinte az audienciák és a vatikáni megbeszélések azt az érzetet adják, hogy „kapcsolódunk a világegyházhoz”. Nem csak földrajzi értelemben, hanem lelki értelemben is: egy nagyobb nyáj részeként.
Ez a helyi egyház küldetését is erősíti. A reményt nem elég „megkapni”: a felelősség az is, hogy továbbvigyék. Ad limina és remény így válik többé saját belső ünnepnél: jövőt építő feladattá.
Ha én ebből valamit hazaviszek, az nem egy új egyházi kifejezés. Hanem az a gondolat, hogy a szinodalitás végső soron bizalom: merünk beszélni, és merünk hallani. Vajon a hétköznapi közösségeinkben mennyire tudunk ugyanezt megélni, nem csak Rómában?