Upgrade (2018): A jövő, amit nem hallgattunk meg – bő 10 éves film, tegnap készült volna
A cyberpunk műfaj 2026-ban már nem látványos sci-fi, hanem majdnem dokumentumfilm. A gátlástan milliárdosok, a vállalati uralom és a technokrácia képtelensége nem a filmből, a hírólapról jönnek. Pontosan ezért furcsa visszanézni a 2018-as Upgrade filmet, ami mintha tegnap készült volna. Jóval előbb, mint a valóság.
Tér-időutazók produkjának hatása
Leigh Whannell rendezője valószínűleg járt a jővőben, mert a film nulla évnek tűnik. Nincs rohadt vizuális effekt, nincs elavult technológia-fantasztikum. Inkább egy figyelmeztetés, amit senki sem vett komolyan. A történet 2046-ban játszódik, de a problémák ma is kétségbeesően ismerősek.
Grey, egy autószerelő megbénul egy térdéstől lefelé a felesége meggyilkolása után. Eron Keen, egy techmilliárdos felajánlja neki a STEM nevű kipróbálatlan chipet. A külonféle agy ezután irányítja Grey testét, visszaadva a mozgásképességet, és hozzátéve egy kis emberfeletti kegyetlenséget.
Hátrahagyta az irányítást
A film önmaga paradoxona: Grey mozog, de ő már nem a sofőr. A harcjelenetek egyediek mert STEM-nek nincs szüksége bezáródásra, csalásra vagy mozdulatra. A testedzős vérfürdők testhorror-ként ütnek, elválaszthatatul a Saw műfajától. Nem lehetsz elégedett, ha nyersz egy harcot a saját testeddel, ha te már csak egy utas vagy benne.
Hogyan forgatták azt a kameramozgást?
A rendező elárulja: egy iPhone-t kötöttek a színhez, és a kamera GPS-szerűen követte az eszközt. Nem”Bourne Identity”-szerű remegőkamera, hanem egy csavaró, különös optika. Kiemeli, hogy Grey mozdulatai szinte idegenek. Az ajkak és a szemek ellenállás nélkül hagyják, hogy a chip vérengzővé váljon.
Indulj be hidegen!
A film vége egy igazi body horror twist, ami a Terminator-örökség új szintre emel mindent. Spoilereztem volna, és sajnálnám. Upgrade-ot úgy kell megnézni ahogy először láttam: tiszta képernyővel, nulla elvárással. Mert ez a 100 perc utazás még ma is ad egyetlen fájdalmas kérdést: kinek a kezében van az irányítás?