Star Fox a Nintendo Switch 2-re: A zene, ami tényleg feláll a helyére
Amikor egy remake-ről vagy remasterről beszélünk, a legjobbak nem a legvizuálisan lenyűgözőbbek, hanem amelyek pontosan úgy néznek ki, ahogy a játékosok elméjében éltek az eredeti képek. A Star Fox Nintendo Switch 2-es verziója érdekes eset – vizuálisan szép, de valahogy nem az, amire emlékszünk. Viszont a zene? A zene tökéletes.
A vizuális dilemma: túl új, túl éles
Az eredeti Star Fox 64 egy játékmásolattal készült, ami óvatosan követi az 1997-es alkotás vonalait. Mégis, a fejemben tárolt kép sokkal letisztultabb, mesebeli volt. Ez a verzió filmes fényű, részletes – és érzékenyen eltér a régi plüssállatok hangulatától.
Az új karakterdesignokat szívesen fogadom, de az eredeti művészeti elképzeléssel valóban kevés közös van bennük. Ez nem gond önmagában, de felbolygatja azt a nosztalgikus illúziót, amit egy remake adhatna.
John Williams magasztalása – teljes joggal
A zene viszont mindent felülmúl. A Star Fox egyszerű, de nagyszerű megközelítést választ: Koji Kondo és Hajime Wakai eredeti kórusát teljes zenekarra rendezte. A fő témák és pályaszámok hangról hangra ugyanazok, csak most egy élő zenekar játszik.
A rendezők, Matt Pirog és Stephen Barton, lényegében John Williams-után kótoznak – és ez nem gúny, hanem komolyi dicséret. A Star Wars hatás mindig is alapvető volt a Star Fox számára, így ez a szimfonikus megközelítés tökéletesen illik a univerzumhoz.
Csillagok között zenél a zenekar
A füvös glissandió, a drámai vonósok és a diadalmas rézfúvók mind ott vannak. De a csoda az, hogy Kondo és Wakai melódiai bírják az összehasonlítást. Nem csupán Star Wars-zaj, hanem olyan zene, amit magunkban dúdolunk másnap.
Az az illúzió pedig, hogy a zenekarra való átültetés mennyire természetes. A „Star Map” például egy egyszerű, ismétlődő menüzenéből válik atmoszférikus, sürgős jelenetté – és ha visszanézed az eredetit, minden ott van: a katonai dob, a fenyegető brassz mély árnyalataival.
Az eredeti víziós most valóságos
Ez a soundtrack lényegében azt mutatja meg, ahogy Kondo és Wakai elképzelte a saját zenéjüket. Ők is egy John Williams-féle partitúrát írtak – majd összementették az N64 korlátozott hanghardverére. A Star Fox remake végre beteljesíti azt az eredeti elképzelést, amit a technológia akább korlátozott.
Számomra ez a remake egyetlen területe, ami tényleg megállja a helyét a nosztalgia mellett – és meg is haladja azt. A vizuális frissesség kicsit feszültséget generál, de a zene azonnal elvarázsol. Ha játszottál az eredetivel, ez a soundtrack olyan, mintha haza találnál egy régen elveszett emléket – csak sokkal szebb formában.
Mit gondolsz, a vizuális frissesség zavarba ejtő-e egy remake-nél, vagy elég, ha a zene hozza vissza az érzést?