The Critic: A sorozat, amit a tévécsatornák nem láttak meg, de a rajongói mégsem felejtették el

Egy animációs sorozat, amit kétszer is töröltek a műsroról, mégis hatalmas kultikus közönségre talált. The Critic – vagy magyarul A kritikus – például arról szól, hogy egy túlzottan öntelt filmkritikus mindent csak „Bűdöl”-szel ítél meg, mégis szeretjük. Miért van ez? Érdemes visszamenni 1994-ben.

Egy resistance vagyunk a bűdös filmek ellen

The Critic két korábbi The Simpsons író, Al Jean és Mike Reiss alkotása. Nem véletlen, hogy a sorozat a filmmel kapcsolatos gúnyolódás szinte önálló művészi formájává vált. Jay Sherman, a főszereplő egy filmkritikus, akinek az egyetlen visszatétetes mondata a „It stinks„, vagyis „Bűdöl”. Ezzel a céllal küzd az iparág ellen, ami a maga módján valóban bűdös.

Mikért futkároskedik a dolog?

Az ABC az első évad után gyorsan törölte a műsorről, mert a közönség nem értette meg a stílust, és az adagolás sem volt szerencsés. Fox mentette ki egy félrecsúszást: The Simpsons mögé tették, ami jobb időpont volt, de még így sem élt túl második évad után sem. A sorozat így mindössze 23 epizódot élt meg, ami egy hosszú hétvégi binge-watch-elésre tökéletes.

Mégis miért kult ez az animáció?

Az, hogy a Family Guy majdani vágánydüszege előtt évekkel járt, már egyértelmé teszi: ez az animáció is egyfajta úttörő volt. A parodiális filmátvezetések, mint a Frau Doubtfire vagy a Field of Dreams 2, szó szerint pillanatok alatt megmutatták, hogy a nagyfilmeket mennyire könnyű és félig medve is gúzsozni. Marty, Jay fia, és a Duke Phillips, milliárdos főnök mellé The Critic karaktereivel együtt a sorozat hiteles képet ad a korai kilencvenes évek popkulturális ízléséről.

Van rá esély, hogy újrakezdjék?

Új kezdet a régi szeretetből

Nem oly régen a Polygon interjúban Jean és Reiss is megerősítette, hogy a the critic újratöltése közelebb áll, mint valaha. Jean szerződése már megvan, és Lovitz – maga a Jay hangja – remélhetőleg csak idő kérdése. Hát, ha ez bekövetkezik, akkor a sorozat második esélye lehet, és ezt a rajongók várják is. Egy 8 órás tartalommal nem kell attól félni, hogy túlságosan elnyomja az idődet, viszont elég ahhoz, hogy belekapcsolódj a hangulatba.

Hova nézünk, ha ránézünk a múltra?

The Critic azért mégis megmaradt, mert egyedálló hangon szólt a filmes gépezetről. A gonosz karikatúrája és a bűdös filmek körkörös hazugságaira való hivatkozás ma is aktuális. Jay Sherman többet tett a kritikai szabadságért, mint sok valóságos kritikus. Ha még nem láttad, érdemes egy hétvégre bekapcsolni – lehet, hogy te is belépsz a klubba.

Mit gondolsz: vajon a mai filmipar még több művészi lehetőséget adhat egy animált kritikusnak, mint ahogy azt a kilencvenes években meg tették?