Kyivan Rusz megkeresztelése és Ukrajna: imádság a „just peace” jegyében
Ukrajna államiságának napján, miközben az éjszaka rakétatalálatai újra civilekhez jutnak el, különös súlya lesz minden szónak. Kyivan Rusz megkeresztelése nemcsak történelmi emléknap, hanem egyfajta lelki kapaszkodó is. Matteo Maria Zuppi bíboros ukrán földön mondott imát, amelyben a „igazságos béke” gondolata kapott központi szerepet.
Ebben az írásban azt nézzük meg, hogyan kapcsolódik össze a vallási ünnep és a humanitárius munka: fogolycsere, a hazatérő gyermekek ügye, és a háborúban eltűntek keresése. Nekem különösen a békére vonatkozó rész rezonál: nem hangzatos jelszóként, hanem nagyon konkrét emberi sorsokhoz kötve jelenik meg.
Miért fontos a Kyivan Rusz megkeresztelése Ukrajnának?
A Kyivan Rusz megkeresztelése július 15-én szerepel a naptárban. Az 988-as eseményre emlékezik, amikor Vlagyimir nagyfejedelem kereszténnyé tette a területet. A nap egyszerre polgári és vallási megemlékezés.
Emellett ez az ország hivatalos államisági napja is, amelyet 2021-ben vettek fel a nemzeti naptárba. Sokan ezért úgy tekintenek rá, mint identitás- és hitkapocsra.
Imádság Kijevben: „just peace” és a veszteségek kimondása
A kijevi ünnepségekhez kapcsolódva Zuppi bíboros az égből jövő fenyegető hangulat ellenére imát mondott „Mindenható Istenhez” Ukrajnáért. A hangsúly nem a felejtésen van, hanem azon, hogy a béke csak akkor lehet valódi, ha az emberek visszakapják egymást.
Az imádságban szerepelt a foglyok hazatérése, a gyermekek újraegyesülése a családjukkal, valamint az eltűntek megtalálása. Zuppi szavai arra is utaltak, hogy legyen lehetőség gyászolni a szeretteik testének felett.
Szerintem ebben az a legerősebb, hogy a „béke” itt nem absztrakt célként jelenik meg, hanem mint emberi felelősség.
Humanitárius lépések: fogolycsere, gyermekek, eltűntek
Zuppi kijevi szereplése nem öncélú ünneplés volt, hanem része egy korábban kiépített kommunikációs csatornának is. A látogatás célja, hogy közvetítse a Szentszék közelségét, különösen a humanitárius erőfeszítésekben.
A fókusz több, egymáshoz kapcsolódó ügyre terjed ki: hadifoglyok cseréjének elősegítése, a kényszerrel Oroszországba vitt gyermekek hazahozatala, valamint az elesettek földi maradványainak visszajuttatása.
Ha valaki szeretné érteni a háttérben zajló folyamatokat, a „ukrán humanitárius fogolycsere folyamat” jellegű témák adnak jó kapaszkodót. Nem hangzatos diplomácia, hanem sokszor aprólékos szervezés és folyamatos egyeztetés.
Lviv: látogatások a közösségekhez és a segítséghez
A korábbi napok programjába Lviv térsége is beletartozott. A bíboros felkereste a Zakhid-1 büntetés-végrehajtási intézetet, ahol a hadifoglyok vannak. Később a helyi vezetővel is egyeztetett a foglyok és a gyermekek visszajuttatásáról.
Utolsóként pedig a Sant’Egidio közösség lvivi munkájába is betekintést kapott, ahol belső menekülteknek nyújtanak támogatást. Kyivan Rusz megkeresztelése így nemcsak ünnepi keret: áthúzódik a hétköznapi segítségre is.
Amikor a hit rácsatlakozik az emberi szenvedésre, valahogy mindig felmerül bennem a kérdés: lehet-e a „igazságos béke” egyszerre lelki ígéret és gyakorlati út?