Szenegáli gyermekmentő központ: egy nővér életet mentő küldetése
A szenegáli gyermekmentő központ története egyszerre szól hitről, kitartásról és az emberi összefogás erejéről. Velingarában Chrysologa Mnich nővér évtizedek óta segíti az alultáplált csecsemőket és édesanyjukat.
„A gyermekek anyja” lett
A „Néné Soukábé” kifejezés a pulaar nyelvben azt jelenti: gyermekek anyja. A helyiek ezt a nevet adták a lengyel származású szerzetesnővérnek.
Chrysologa nővér gyermekkora óta két dologról álmodott. Ápoló és misszionárius szeretett volna lenni. Mindkét vágya teljesült, amikor csatlakozott a Borromeo Szent Károly Irgalmas Nővéreihez.
A közösség tagjai a hagyományos szerzetesi fogadalmak mellett az irgalmasság fogadalmát is vállalják. Ez lett a nővér afrikai szolgálatának egyik legfontosabb alapja.
Egy központ a legkisebbekért
A nővér hamar szembesült Szenegál súlyos szegénységével. A klinikára gyakran érkeztek kiszáradt, gyenge csecsemők. Sok gyermek már alig tudott sírni.
1993. szeptember 13-án megnyílt a velingarai központ. Kezdetben mindössze két kis helyiség állt rendelkezésre. Az egyik iroda és raktár volt, a másikban nyolc ágy kapott helyet.
Az első esős évszak után az épületet elöntötte a víz. A polgármester ekkor egy elhagyott, de vízzel és árammal rendelkező épületet ajánlott fel. A nővérek ott folytatták a munkát.
Orvosi segítség és új remény
A központban a gyermekek kezelést és táplálást kaptak. Az édesanyákat a megfelelő gondozásra és etetésre is megtanították.
Néhány család több mint száz kilométert utazott kerékpárral. A céljuk az alultáplált gyermekek támogatása Szenegálban volt. Az évek során mintegy húszezer gyermek fordult meg az intézményben.
Az új épület már hatvan kis beteget tudott befogadni édesanyjukkal együtt. A központ nemcsak életet mentett. Lassan az anyák önbecsülését és saját lehetőségeikről alkotott képét is erősítette.
Segítség váratlan helyekről
Chrysologa nővér szerint az isteni gondviselés gyakran embereken keresztül érkezett. Egy franciaországi találkozás alapítvány létrehozásához vezetett. Máskor turisták adták oda minden pénzüket, miután meglátták a gyermekeket.
Az egyik legemlékezetesebb eset egy hatszáz grammos újszülött kislányé volt. Édesanyja segítségért könyörgött. A nővér felmelegítette a babát, majd szondán keresztül táplálta.
Két hónappal később a gyermek már három kilogrammot nyomott. Hat évvel később újra találkoztak. Édesanyja akkor azt mondta: „Ő Néné Soukábé, aki megmentett téged.”
A nővérek távoli falvakba is eljutottak. Néha több száz kilométert utaztak, hogy sürgős segítséget nyújtsanak a vérszegény gyermekeknek. Chrysologa nővér legnagyobb álma, hogy a szenegáli gyermekmentő központ egyszer gyermekkórházzá váljon, és egyetlen gyermek se éhezzen a világon.