Közművek állami ellenőrzése: tulajdonlás helyett valódi közérdek

A közművek állami ellenőrzése ismét központi politikai kérdéssé vált Nagy-Britanniában. A vita hátterében elsősorban a víz- és energiaszolgáltatók problémái állnak. A cél elvileg egyszerű: jobb szolgáltatás, elfogadhatóbb árak és felelősebb működés.

A gyakorlat azonban jóval összetettebb. A kormány egyelőre nem határozta meg pontosan, mit jelent a „közösségi kontroll”. Ez nem feltétlenül jelentene állami tulajdont. Felmerült például regionális politikai testületek létrehozása is.

A bizonytalanság komoly költségekkel jár

A tisztázatlan tervek már most éreztetik hatásukat. A közműcégek elhalasztják kötvénykibocsátásaikat. Emiatt drágábban jutnak fejlesztési forrásokhoz.

A Thames Water helyzete jól mutatja a probléma súlyát. A vállalat működése szinte átmeneti állapotba került. Senki sem tudja biztosan, milyen tulajdonosi és szabályozási rendszer vár rá.

Ez a bizonytalanság nemcsak a befektetőket érinti. A finanszírozási költségek végül a fogyasztóknál vagy az államháztartásban jelenhetnek meg.

Miért nem tökéletes megoldás sem a privatizáció, sem az államosítás?

A privatizált modell komoly szakértelmet biztosíthat. A befektetők értik a pénzügyi folyamatokat, és képesek nagy összegeket mozgósítani. Az ösztönzőik azonban nem mindig egyeznek a közérdekkel.

Egy vízszolgáltató például nem működhet úgy, mint egy kockázatos pénzügyi befektetés. A túlzott eladósodás és a rövid távú profitkényszer veszélyeztetheti a hosszú távú fejlesztéseket.

Az államosítás ezzel szemben jobban igazíthatja a célokat a társadalmi érdekekhez. Ugyanakkor gyengülhet a működési fegyelem és a piaci szakértelem. A brit állami vállalatok múltja több figyelmeztető példát is kínál.

Közérdekű közművállalatok jelenthetik a középutat

A közművek állami ellenőrzése ezért nem feltétlenül jelentene teljes állami tulajdont. Életképesebb megoldás lehetne a közérdekű közművállalatok rendszere.

Ezeknek elsődleges célja a megbízható, magas színvonalú szolgáltatás lenne. A nyereség továbbra is fontos maradna, de nem írhatná felül a fogyasztók érdekeit.

A vállalatok működését szigorúbb átláthatósági szabályok erősíthetnék. Hasznos lehetne a nyilvános részvénykereskedelem, a nyitott könyvelés és a független fogyasztói testületek létrehozása.

A vezetői fizetéseket szintén mérhető közérdekű eredményekhez lehetne kötni. Ilyen eredmény lehet például a kevesebb üzemzavar, a kisebb környezeti terhelés vagy az ügyfélelégedettség javulása.

A közművek állami ellenőrzése akkor lehet hiteles, ha nem pusztán politikai jelszó marad. A szabályok gyors tisztázása most fontosabb, mint a tulajdonosi címkék ismételgetése. A kérdés az, ki és hogyan garantálja majd, hogy a közművek valóban a köz javát szolgálják.