Heathrow harmadik kifutópályája: újabb késés és egyre élesebb vita

A Heathrow harmadik kifutópályája ismét bizonytalan pályára került. A beruházás eredetileg 2035-ben indulhatott volna, ám a repülőtér már legkorábban 2039-es megnyitással számol.

Miért csúszik a beruházás?

A Heathrow üzemeltetője 2029-ig szeretné megszerezni a szükséges építési engedélyeket. Ezután a kifutópálya egy évtizeden belül készülhetne el.

A projekt támogatása azonban korántsem egységes. Andy Burnham korábban bírálta a repülőtér bővítését. Most óvatosan fogalmazott, és a nyári társadalmi egyeztetés eredményeire vár.

Szerinte a kérdés elsősorban London és a londoni parlamenti képviselők felelőssége. Ez politikailag kényelmes álláspont, de a döntés következményei messze túlmutatnak a fővároson.

Munkahelyek vagy túl magas társadalmi ár?

A tervezett fejlesztés ára elérheti a 33 milliárd fontot. A beruházás évente akár 756 ezer repülőgépmozgást is lehetővé tenne.

Heathrow jelenlegi kapacitása 480 ezer járatnál tetőzik. Az üzemeltető szerint negyven légitársaság vár új vagy sűrűbb járatok indítására.

A támogatók több mint százezer új munkahelyet és jelentős gazdasági növekedést ígérnek. A szakszervezetek szerint a projekt a brit acéliparnak és a tanulószerződéses képzéseknek is lendületet adhat.

Az ilyen számok elsőre meggyőzően hangzanak, de a várható hasznot mindig érdemes összevetni a hosszú távú költségekkel.

Otthonok, közlekedés és környezeti hatások

A Heathrow harmadik kifutópályája miatt több száz otthont kellene lebontani. Folyókat terelnének el, az M25-ös autópálya egy szakasza pedig alagútba kerülne.

A környezetvédők szerint a bővítés növelné a zajterhelést és ronthatná a levegő minőségét. Szerintük a késés az amúgy is vitatott gazdasági érveket gyengíti.

Kormányzati elemzések alapján más angliai és walesi repülőterek utasokat veszíthetnek. Ez regionális munkahelyeket veszélyeztethet, miközben a teljes gazdasági nyereség kisebb lehet a vártnál.

Nemzeti beruházás, helyi következményekkel

Heathrow szerint a fejlesztés magántőkéből valósulna meg, és megerősítené az Egyesült Királyság nemzetközi gazdasági szerepét.

A kritikusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy a döntést nem lehet pusztán országos növekedési célokkal igazolni. A zajt, a kisajátításokat és az egészségügyi hatásokat főként a környéken élők viselnék.

A következő években ezért nemcsak az engedélyezés gyorsasága lesz fontos. Az is eldől, hogy a brit kormány képes-e hitelesen mérlegelni a gazdasági előnyöket és a társadalmi árat.