A brit politikai rendszer már nem fér bele a kétpárti logikába

A brit politikai rendszer látványosan átalakul. A Munkáspárt ugyan régi sikereit idézné, de a társadalom már sokkal összetettebb annál, hogy két nagy párt uralja.

A remény újra előkerült

A Labour liverpooli kongresszusának jelmondata a „Hope Again”, vagyis „Újra remény”. Ez jóval erősebb üzenet, mint a korábbi, nehézkes „Renew Britain”.

A szlogen egyszerre utal a párt jobb időszakaira és a jelenlegi vezetés csalódást keltő teljesítményére. A háttérben ott sejlik a New Labour, Harold Wilson, illetve az Attlee-korszak emléke.

A politikai nosztalgia azonban ritkán oldja meg a jelen problémáit. A választók ma más ügyekkel, identitásokkal és félelmekkel találkoznak.

Többpártrendszer formálódik Nagy-Britanniában

A brit politika már nem írható le egyszerű Labour–Tory párharcként. A Reform UK, a Zöldek, a Liberális Demokraták, az SNP és a Plaid Cymru egyaránt komoly hatással bír.

A legutóbbi felmérések szerint a Labour támogatottsága 23 százalék körül alakul. A konzervatívok és a Reform egyaránt 21 százalékon állnak. A Zöldek 14, a Liberális Demokraták 12 százalékot szereznének.

Egy mandátumbecslés már függő parlamentet valószínűsített. A Labour jelentős számú mandátumot veszítene, és más pártok támogatására szorulna.

Ez újabb bizonyíték arra, hogy a brit politikai rendszer tartósan töredezetté válhat. A régi választási szabályok ezt már egyre kevésbé tudják elfedni.

Burnham másfajta politikát sürget

Andy Burnham korábban többször támogatta az arányos képviselet bevezetését. Szerinte ez őszintébb együttműködést teremthetne a pártok között.

Az angliai decentralizáció szintén átrajzolhatja a politikai erőviszonyokat. Több helyi hatalom azonban több kompromisszumot is jelent.

A választási reform kérdése ezért nem pusztán technikai ügy. A brit választási rendszer reformja meghatározhatja, ki tud kormányt alakítani a jövőben.

A jobboldal megosztottsága új kockázatokat hoz

A Labour közben a Zöldekkel is egyre élesebben versenyez. A kisebb pártok együttműködése nélkül könnyen megoszthatják a progresszív szavazatokat.

Ez kedvezhet Nigel Farage pártjának. A Reform UK éppen a politikai törésvonalakból profitálhat, miközben a konzervatívokkal is megállapodhat.

Nyitott kérdés, hogy a baloldali és liberális pártok képesek lesznek-e összehangolni kampányaikat. A brit többpártrendszer korszakában ugyanis már nem biztos, hogy az önálló indulás a legerősebb stratégia.

A Labournek ideje elengednie az egyedüli progresszív vezető szerepének mítoszát. Ha valódi reményt akar kínálni, előbb meg kell tanulnia együttműködni.