Szélsőjobboldal elleni küzdelem: közösségek, amelyek nemet mondtak a gyűlöletre

A szélsőjobboldal elleni küzdelem nem egyetlen látványos tüntetésen múlik. Sokszor helyi szerveződés, kulturális kezdeményezés vagy egy nehéz beszélgetés hoz változást. A brit példák azt mutatják, hogy a közösségi összefogás hosszú távon is komoly erőt jelenthet.

Szervezettség nélkül könnyebb célponttá válni

Tariq Mehmood gyerekként találkozott először a rasszizmussal Bradfordban. A dél-ázsiai származású diákokat rendszeresen támadták az iskolába vezető úton.

A helyzet akkor változott, amikor együtt kezdtek közlekedni. Később megalapították a Bradford Asian Youth Movementet. A szervezet egyenlő jogokat követelt, és védelmet keresett a szélsőjobboldali támadásokkal szemben.

1981-ben tizenkét aktivistát tartóztattak le Bradfordban. Molotov-koktélok készítésével vádolták őket. A vádlottak önvédelemre hivatkoztak, majd 1982-ben felmentették őket.

Mehmood szerint a legfontosabb tanulság az összefogás. Ha egy közösség szervezett, kevésbé kiszolgáltatott. Ez azonban nem feltétlenül jelent erőszakot. Jelenthet jogi segítséget, közös fellépést és látható jelenlétet is.

A zene és a sport is politikai tér

Red Saunders 1976-ban indította el a Rock Against Racism mozgalmat. Egy zenész rasszista kijelentése után levelet írt a zenei sajtónak.

A kezdeményezés hamar koncerteket szervezett. Fekete és fehér előadók léptek színpadra együtt. A mozgalom legismertebb eseményén, a londoni Victoria Parkban, körülbelül százezer ember vett részt.

A zene olyan fiatalokat is megszólított, akiket a hagyományos politikai kampányok nem értek el. Ez ma is fontos felismerés: a kultúra gyakran gyorsabban épít hidakat, mint a pártpolitika.

Hasonló szerepet vállaltak a futballszurkolók. A Tottenham hívei 1978-ban létrehozták a Spurs Against Nazis csoportot. Szórólapokat osztottak, tornát rendeztek, és más klubok szurkolóit is bevonták.

Nem minden válasz a hangos konfrontáció

A forrás történetei szerint a szélsőjobboldal elleni küzdelem többféle módszert igényel. Jen Craft politikai kampánya például nem sértegetéssel kezdődött.

A helyiek problémáiról beszélgettek. Lakhatásról, munkáról és elhanyagolt közterekről kérdezték őket. Ezután mutatták meg, milyen politikai célokat követ a szélsőjobboldal.

Adam Kelwick imám egy liverpooli mecset előtt étellel ment a tiltakozó tömeghez. Beszélgetést kezdeményezett, majd megölelte egyik ellenfelét. A gesztus nem oldott meg mindent, de emberi kapcsolatot teremtett.

A hogyan lehet fellépni a szélsőjobboldal ellen kérdésére ezért nincs egyetlen válasz. Szükség van szervezett közösségekre, hiteles politikára, kulturális jelenlétre és párbeszédre is. A gyűlölet ritkán tűnik el magától. De minden helyi kezdeményezés megmutathatja, hogy a közöny nem az egyetlen lehetőség.