Regionális egyenlőtlenségek: miért romlott ennyire Észak-Anglia helyzete?

Az regionális egyenlőtlenségek nem csupán jövedelmi különbségeket jelentenek. Észak-Angliában ma az egészségi állapot és a túlélési esélyek is jelentősen rosszabbak. Egy friss Lancet-tanulmány szerint a különbség az elmúlt négy évtizedben drámaian nőtt.

Háromszorosára nőtt a halálozási különbség

1981-ben a 25 és 49 év közötti felnőttek halálozási aránya 13 százalékkal volt magasabb északon, mint délen. 2024-re ez az eltérés 42 százalékra emelkedett.

A 75 év alatti lakosság körében az északi halálozás 26 százalékkal magasabb. Ezek az adatok jól mutatják az észak-angliai egészségi egyenlőtlenségek súlyát.

A probléma hátterében nem egyetlen ok áll. A biztos munkahelyek eltűnése, az alacsonyabb bérek és a rosszabb lakhatás együtt alakítják az emberek életkilátásait.

A gazdasági szerkezetváltás ára

Az ipar leépülése különösen keményen érintette Észak-Anglia városait. A korábbi gyáripari munkahelyek sok közösségben stabil megélhetést biztosítottak.

A bezárások után azonban kevés hasonlóan kiszámítható állás érkezett. A megszorító politika közben a helyi szolgáltatásokat is gyengítette.

Az egészségügy, az önkormányzatok és a szociális ellátás kevesebb forrással próbált megbirkózni a növekvő szükségletekkel. Ez nem egyszerűen gazdasági, hanem társadalmi válság is.

Nem elég több hatalmat adni

Andy Burnham, Greater Manchester polgármestere a brit gazdasági modell átalakítását sürgeti. Szerinte a londoni központosítás tovább mélyíti a területi különbségeket.

A nagyobb helyi önállóság fontos lehet. Ám a decentralizáció önmagában nem oldja meg a problémát.

Ha egy szegényebb térség több döntési jogot kap, de változatlanul kevés pénzből gazdálkodik, a különbségek megmaradnak. A regionális gazdasági felzárkóztatás ezért újraelosztást is igényel.

Beruházások és jobb életminőség

A kutatók szerint az északi egészségi hátrány csökkentése évente akár 18 milliárd fonttal növelhetné a térség gazdaságát. Ez az egészségügyi beruházások gazdasági értékét is megmutatja.

Fontos lenne több forrást biztosítani a korai oktatásra, a helyi önkormányzatokra és a megfizethető lakhatásra. A jó munkahely önmagában még nem garantál tisztességes életet.

Manchester tizenkilencedik századi ipari fellendülése erre régi példát kínál. A város gazdagodott, miközben sok munkás egészségtelen nyomornegyedekben élt.

A valódi kérdés tehát nemcsak az, hol keletkezik a vagyon. Azt is meg kell vizsgálni, milyen életet tesz lehetővé az emberek számára. Vajon a brit költségvetés képes lesz egyszerre kezelni ezt a két kihívást?