Két állam megoldás: álom vagy mégis remény a közel-keleti békéért?
H1: Két állam megoldás: álom vagy mégis remény a közel-keleti békéért?
El tudod képzelni, hogy véget ér végre a közel-keleti konfliktus? Az idei ENSZ Közgyűlés rendkívüli feszültséggel indul, miközben Franciaország és Szaúd-Arábia új lendületet próbál adni a palesztin államiság kérdésének. De vajon ez csak szép szólam a diplomáciai fórumokon, vagy ténylegesen közelebb kerülhetünk a békéhez?
A két állam megoldás most kapott új levegőt, miután Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália vasárnap hivatalosan is elismerte Palesztinát, csatlakozva a közel 150 országhoz, akik már megtették ezt a lépést. Franciaországot is hasonló lépésre számítják a héten. De mint mindig, a délibáb mögött kemény politikai realitások húzódnak meg.
Miért éppen most?
A gázai háború szörnyűségei nyilvánvalóvá tették, hogy a status quo fenntarthatatlan. A francia-szaúd terv egy fokozatos útvonalat javasol a konfliktus lezárására, amelyben egy leszerelt, demilitarizált palesztin állam jönne létre nemzetközi segítséggel. A terv magában foglalja a háború azonnali befejezését, a túszok hazajuttatását és Izrael teljes kivonulását Gázából.
Az ENSZ már elfogadott egy nem kötelező erejű határozatot, amely támogatja az úgynevezett „New York-i Nyilatkozatot”. De itt jön a képbe a nagy „de”…
Az akadályok nem kisiek
Izrael és az Egyesült Államok határozottan ellenzi ezt a nemzetközi törekvést. Netanyahu miniszterelnök szerint a palesztin állam elismerése támadás Izrael ellen, és figyelmeztetett: „Ha egyoldalú lépéseket tesznek ellenünk, az egyoldalú lépésekre sarkall minket.”
És itt jön a legfélelmetesebb forgatókönyv: Izrael annexiója a Ciszjordánia jelentős részeiről. Ez gyakorlatilag lehetetlenné tenné egy életképes palesztin állam létrehozását. Az Egyesült Arab Emírségek már jelezte, hogy ez „vörös vonal” számukra, bár nem világos, hogy ez hatással lenne-e a 2020-as Ábrahám-megállapodásokra.
A terv gyenge pontjai
A francia-szaúd terv elkerüli a legösszetettebb kérdéseket: a végső határokat, a telepek sorsát, a menekültek visszatérését, Jeruzsálem státuszát. Ráadásul nagy mértékben támaszkodik a Palesztin Hatóságra, amelyet sok palesztin korruptnak és önkényurának tart.
A terv palesztin választásokat ír elő egy éven belül, de Mahmúddz Abász elnök korábban is halogatta a szavazást, amikor úgy tűnt, hogy pártja veszíteni fog. Hamaszt kizárnák, hacsak le nem teszik a fegyvert és nem ismerik el Izraelt.
Van-e még remény?
António Guterres ENSZ-főtitkár nemrég hangsúlyozta: „Izraelnek meg kell értenie, hogy az egyállamos megoldás, ahol a palesztin nép jogok nélkül van alávetve – ez abszolút elviselhetetlen. Két állam megoldás nélkül nem lesz béke a Közel-Keleten.”
De a valóság az, hogy a békétárgyalások 2009 óta gyakorlatilag leálltak, és a telepesek száma azóta is nőtt. Gázában a pusztítás olyan mértékű, hogy egész városrészek váltak lakatlanná, és az éhínség is fenyeget.
A kérdés az, hogy vajon a jelenlegi nemzetközi nyomás csak újabb diplomáciai gesztus, vagy tényleg megváltoztathatja a játék szabályait? És ha Izrael annexióba kezd, vajon a régió hogyan reagálna?
Egy dolog biztos: a jelenlegi helyzet senkinek sem fenntartható hosszú távon. De vajon ki lesz az, aki először hajlandó kompromisszumot kötni egy olyan konfliktusban, amely már több mint egy évszázada tart?