Két állam megoldás: álom vagy mégis reális jövőkép?

H1: Két állam megoldás: álom vagy mégis reális jövőkép?

Elképesztő, hogy egy több mint egy évszázada tartó konfliktus megoldása ma, a gázai háború közepette, újra a nemzetközi diplomácia középpontjába került. Franciaország és Szaúd-Arábia vezetésével egyre több ország próbálja új életet lehelni a két állam megoldás gondolatába, miközben Izrael és az USA határozottan ellenáll. De vajon van-e esélye ennek a tervnek a sikerre, vagy csak egy újabb illúzió a közel-keleti békefolyamatok történelmében?

A nemzetközi nyomás fokozódik

A mostani Egyesült Nemzetek Közgyűlése nemzetközi színpadán történő mozgolódások igazán érdekesek. Britannia, Kanada és Ausztrália vasárnap hivatalosan is elismerte a palesztin államot, csatlakozva a közel 150 ország globális többségéhez, amely már korábban megtette ezt a lépést. A hírek szerint Franciaország is készül hasonló lépésre ezen a héten.

De mi is történik pontosan? Franciaország és Szaúd-Arábia egy útféltervet dolgozott ki, amely lényegében egy fokozatos két állam megoldás felé vezetne. A terv magában foglalja a gázai háború azonnali leállítását, az összes túsz hazajuttatását és Izrael teljes kivonulását. Hamasz átadná a hatalmat egy független bizottságnak a Palesztin Hatóság felügyelete alatt – amit a szervezet már elfogadott – és letenné a fegyvert – amit viszont nem.

Miért most? Miért éppen most?

A kérdés persze az, hogy miért éppen most kap ennyi lendület ez a gondolat? Talán mert a helyzet annyira kilátástalannak tűnik, hogy éppen ezért kell radikális lépéseket tenni? Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára nemrég hangsúlyozta: „Izraelnak meg kell értenie, hogy az egyállamos megoldás, ahol a palesztin nép jogok nélkül van alárendelve – az abszolút elviselhetetlen. Két állam megoldás nélkül nem lesz béke a Közel-Keleten.”

A gondolat mögött az a félelem áll, hogy ha nem jön létre egy független Palesztin Állam, akkor Izrael demokratikus államként nem tarthatja fenn zsidó többségét. Az alternatíva – a status quo – az, hogy a zsidó izraeliek teljes jogokkal rendelkeznek, míg a palesztinok különböző fokú izraeli ellenőrzés alatt élnek, amit jogvédő csoportok apartheidnek neveznek.

Az akadályok óriásiak

De ne essünk túlzott optimizmus áldozatául. A terv számos óriási akadállyal néz szembe.

Első és legfontosabb: Izrael és az USA határozott ellenállása. Benjamin Netanyahu miniszterelnök úgy ábrázolja a palesztin államiság nemzetközi elismerését, mint Izrael elleni támadást. Nemrégiben figyelmeztetett: „Ha egyoldalú lépéseket tesznek ellenünk, az egyoldalú lépésekre sarkall minket.” Ez utalhat a Ciszjordánia egyes részeinek annektálására is, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné egy életképes palesztin állam létrehozását.

Izrael azt is hangsúlyozza, hogy egy palesztin állam létrehozása lehetővé tenné a Hamasz számára, hogy október 7-hez hasonló, de még nagyobb méretű támadást hajtson végre. A Hamasz vezetői időnként jelezték, hogy elfogadnának egy államot az 1967-es határokon belül, de a csoport hivatalosan továbbra is elkötelezett Izrael megsemmisítése mellett.

A terv gyenge pontjai

A francia-szaúdi terv elkerüli a konfliktus legmegosztóbb kérdéseit: a végső határok sorsát, a települések helyzetét, a múltbeli háborúkból származó palesztin menekültek visszatérését, a biztonsági intézkedéseket, Jeruzsálem státuszát és Izrael elismerését zsidó államként.

Ráadásul nagyban támaszkodik a Palesztin Hatóságra, amelynek jelenlegi vezetését sok palesztin megvet, mert korruptnak és önkényuralminak tartják. Izrael szerint ők nem eléggé elkötelezettek a béke mellett, és a Palesztin Hatóságot uszítás vádjával illeti.

A terv palesztin választásokat ír elő egy éven belül, de Mahmúdd Abbász elnök korábban is halogatta a szavazásokat, amikor úgy tűnt, hogy pártja veszíteni fog. Azt mondta, az izraeli korlátozások miatt teszi. A Hamasz, amely megnyerte az utolsó országos választásokat 2006-ban, ki lenne zárva, hacsak le nem tenné a fegyvert és nem ismerné el Izraelt.

Szóval, merre tovább?

Amikor megnézzük a tényeket – a Ciszjordánián élő 500 000 izraeli telepes és a 3 millió katonai uralom alatt élő palesztin helyzetét, Gáza szörnyű pusztulását, a mélyreható ellentéteket – könnyen csüggedt lehet az ember. A két állam megoldás gyakran elérhetetlen álomnak tűnik.

De talán pont a kilátástalanság az, ami most új lendületet ad ennek a gondolatnak. Talán a nemzetközi közösség végre rájött, hogy a status quo fenntartása hosszú távon még veszélyesebb, mint a bátor diplomáciai lépések megtétele.

A kérdés az, hogy vajon a mostani nemzetközi nyomás képes-e megváltoztatni Izrael számításait, vagy ez a terv is a közel-keleti béketerv-történelem elhalmozott aktáira kerül? És ha igen, akkor mi lesz a következő lépés egy olyan régióban, ahol a remény és a csalódás annyira összefonódik?