Japán gazdasági fordulat: Sanae Takaichi 370 milliárd jenes beruházási terve és a kockázatok
Japán gazdasági fordulat címszó alatt Sanae Takaichi kormányzata 370 milliárd jen (kb. 1,7 billió font) plusz forrást vizionál, hogy 2040-ig 17 iparágba fektessen. A terv azonban nem csak lelkesedést hozott, hanem szorongást is: sokan attól tartanak, hogy a csomag végül Liz Truss-féle jellegű sokkot okozhat.
Bevallom, nekem is az a kérdés motoszkál, ami a piacoknak: honnan lesz a pénz, és mi történik akkor, ha a befektetés nem hozza a várt növekedést. A Japán gazdasági fordulat tehát nem pusztán iparpolitika, hanem egyfajta hitpróba is.
Miért remeg a piac a Japán gazdasági fordulat tervétől?
Takaichi koalíciója radikálisabb költségvetési kereteket és új logikát hozna. A befektetők pedig épp emiatt idegesek: a kormányzat korábbi szabályok átírását és sok, de nem megfelelően finanszírozott költekezést lebegtet.
Nem segít, hogy a kötvénypiacon a hangulat romlik. A japán államkötvények kamata az utóbbi hónapokban 2,8%-ra ugrott, ami 29 éves csúcs. Ez a helyzet az adósságszolgálati terheket is feljebb tolhatja.
Long-tail fókusz: honnan jön majd a pénz 17 iparágra?
A Japán gazdasági fordulat egyik legnagyobb kockázata, hogy a tervek szerint a kormány nagy összeget mozgat meg. Csakhogy a piaci reakciók alapján nem mindenki látja a részleteket a finanszírozási csatornákról.
Egy elemző szerint, ha nem világos, hogyan lesz kifizetve a költekezés, akkor “Liz Truss pillanata” jöhet. Ezzel rokon gondolat: a befektetők nem csak azt nézik, mit akarnak fejleszteni, hanem azt is, hogy a számlát ki állja.
Mit akar a kormány? AI, félvezetők és ipari “újraépítés”
A Honebuto no Hoshin néven futó csomag 14 év alatt pénzt pumpálna 17 szektorba. A hangsúly többek között az AI-n, a félvezetőkön, a biotechnológián, a védelmen, az energián és a hajóépítésen van.
A terv célja, hogy a növekedés mielőbb 1% fölé menjen. Ráadásul a “physical artificial intelligence” logika szerint a mesterséges intelligenciát a japán gyártástechnikai erősségekkel kötnék össze, hogy gyorsuljon az átállás.
Valóban működik? A jen, az infláció és Kína árnyéka
A gond ott gyűlik, ahol a piacok mindig gyanakvók: a pénzügyi háttérben és a külpiaci versenyben. A jen gyengülése miatt emelkednek az importköltségek, így az infláció is könnyebben felfelé szalad.
Közben a nemzetközi környezet sem rózsás. A terv időzítése ráadásul rosszkor jön: a vállalati piacok már a bejelentések után lefelé léptek, több nagy céget is érintve.
És ott van Kína: ha a japán gyártás “csak” erős marad, de nem elég gyors és elég különc, akkor a megfelelő piaci rés lehet túl kicsi a 2030-as évekhez. Számomra a legnyugtalanítóbb kérdés ezért nem is az, hogy mit ígérnek, hanem hogy a Japán gazdasági fordulat meddig bírja a reálgazdasági tesztet – és mikor bukkan elő a finanszírozás igazi ára.
