Nézz fel a klímafigyelmeztetésre – ne nézz másként
Egy filmről kezdtem gondolkodni, ami tökéletes nem volt, de nem tudtam kiszorítani a fejemből. A Don’t Look Up túlzottan ismerős képet festott. Egy világ, amely makacsul figyelmen kívül hagyja a közeledő katasztrófa figyelmeztetéseit. Csak valóság ma már túl ismerős ahhoz, hogy benne érezzük magunkat.
A klíma pártközi vitává válik
Ez a hét mindkét oldalán az Atlantikusnak bőséges bizonyítékot szolgáltatott. Nagy-Britanniában, és nagy részében Európában, a rekordmeleg és a kibonthatatlan hőség uralta az országot. Először adtak ki piros riasztást három egymást követő napra. Iskolák zártak be, éjszakák átláthatatlanok lettek, a hőmérők megközelítették a „trópusi” értékeket. Viharok pusztítottak Derbyshire-ben. Mindez egy mérsékelt éghajlati övezetben, júniusban.
Ed Miliband és a net zero vita
Hol van a politika? Gyorsan továbblépett arról, ami egykor ritka, sőt korszakalkotó esemény lett volna – a miniszterelnök lemondása. A figyelmet Andy Burnham felé fordították, és különösen a kérdés, hogy kit nevez ki pénzügyminiszternek. Burnham világa megoszlott, hogy Ed Miliband legyen-e a jelölt. Egyesek egy kipróbált Whitehall-operátort és ideológiai szövetségeset lábnak benne. Mások attól tartanak, hogy megrémítené a kötvénypiacokat.
A hangvétel legélesbb érve Miliband jelenlegi energiaügyi szerepe ellen, különösen a net zero célkitűzés miatt. Egy jobboldali konferencián, amelyet „anti-woke Davos” néven emlegettek, Kemi Badenoch kijelentette: „A gazdasági bajok bűnösének neve Ed Miliband, és ő tette országunkat szegénnyé.” A gyűlés az Allience for Responsible Citizenship szervezésében történt, amelyet több fosszilis ügynökség finanszírozott.
A klíma tagadás és a valóság
Itt válik igazán „Don’t Look Up” a helyzet. Azok az ezrek, akik a terhességmegszakítás-ellenes aktivizmust, a multikulturalizmus-ellenességet és a klímaszkepticizmust képviseltek, izzadtak a felszabaduló teremben. Amikor Wright-ot tapsolták, aki szerint a klíma-válság veszélye túlzott, legyezővel legyintettek a 35 fokos Londonban – egy ingyenben kapott legyezőn, amelyen a „A szabadság sosem érzett ilyen hűvös” felirat olvasható.
Lehet, hogy vannak érvek Miliband kinevezése ellen. De ezek között nem lehet az, hogy túl elkötelezett a klíma-válság kezelésében – nem egy ilyen héten. Nézhetjük, ahogy egész Európa elszívja a égető hőséget, ahogy Németország és Lengyelország 40 fokra készül. És mégis Miliband-t okolják, mert túl gyorsan, túl messzire megy. Ez olyan, mint a filmben: aki a kometát látja, azt mondja, ne felünk nézni.
A klíma és a politika összefüggései
Sajnos nem csak az „anti-woke” sereg követi el ezt a hibát. Miliband kritikái között több szakszervezet is haragja, az Északi-tengeri olaj- és gázkitermelés miatt. Tony Blair esszéje ugyanazt a példát hozza fel a net zero célok enyhítésére. Kanadában Mark Carney több zöld intézkedést felfüggesztett, és müsszaki bizottság is csökkentette a nyomást. A gazdasági növekedés szükségértékében megértem, hogy a net zero megfizetetlen luxusnak tűnhet. De fel kell néznünk: ez egy megmentő szükséglet.
A film abban volt igaz, hogy a közeledő katasztrófa nemcsak tagadást, hanem elterelést is generál. Akkor is, amikor a bizonyítékok egyértelműek, az emberek mást találnak, amiről beszéljenek. Amikor a BBC Newsnight vitáját néztem, a királyi család Buckingham-palota elhagyásáról szólt. Érdekes volt, de kiderült, hogy kint 35 fok volt, és a sör is elfogyott.
Trump és a fosszilis függőség
Az Egyesült Államokban a fő téma Trump Lincoln-emlékművételében álló tócsa-javítása. Ugyanaz az elnök, aki ígérette, hogy „kiszámolta a mocsárt”, valóságos, bűzős, zöld mocsárt hozott létre. Ez tökéletesen tükrözi Trump munkamódját: célkitűzés pillanat figyelmeztetés nélkül, kockázatok figyelmen kívül hagyása, majd a sikertelenség letagadása.
De ez is elterelés. Nemcsak a klímaomlásról való beszélésről – világos, hogy ez nem lehet az egyetem téma –, hanem minden másról, például az Iránról szóló háborúról is. Miért engedett Trump Teheránnak, aláírta a megállapodást, amely 300 milliárd dollár segítséget és a szankciók megszüntetését ígéri, cserébe a rendszer dúsított uránjának, ballisztikus rakétáinak és a Hezbollah, Hamas és a Husik fegyveres támogatásának feléért? Két szó: benzinár.
A benzinár csökkent Trump népszerűségét, és mindent megtett, hogy aztán újra elérje. Más szóval, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk nemcsak felforralja a bolygót, hanem tönkreteszi a világunkat. Beszélhetünk mást, máshogy nézhetünk, de – akárcsak a hőség, amely ránk nehezedik – nem kerülhetjük el.
Jonathan Freedland a Guardian oszlopírója. Van véleménye a cikkben felvetett kérdésekről? Ha szeretné beküldeni legfeljebb 300 szavas válaszát, kattintson ide, hogy részt vehelevele a levelezőinkben.