A kötelező GCSE-újravizsga a brit diákok mentális jóllétét is veszélyeztetheti
A kötelező GCSE-újravizsga nemcsak tanulmányi, hanem lelki terhet is jelenthet az angliai fiatalok számára. Egy friss UCL-kutatás szerint a sikertelen vizsga után ismétlésre kényszerített diákok mentális jólléte romolhat.
Angliában kötelező az újrapróbálkozás
Angliában azoknak a tanulóknak kell folytatniuk az angol vagy matematika tanulását, akik 16 évesen nem érik el a 4-es osztályzatot.
A szabály 2014 óta érvényes. A továbbtanulás vagy a főiskolai hely finanszírozása is ehhez a feltételhez kapcsolódhat.
Idén körülbelül 180 ezer diák ismétli meg az angol GCSE-t. Matematikából mintegy 175 ezer újravizsgázó lehet.
Ez különösen nagy nyomást jelenthet azoknak, akik már korábban is kudarcként élték meg az eredményt. Az ismétlés önmagában nem mindig ad új esélyt.
Eltérő eredmények a brit országrészekben
Az UCL kutatói hasonló tanulmányi teljesítményű diákokat vizsgáltak Angliában, Walesben és Észak-Írországban.
Az eredmények szerint csak Angliában csökkent jelentősen a megbukott tanulók jólléte. Walesben és Észak-Írországban nem láttak hasonló hatást.
Ez arra utalhat, hogy nem önmagában a sikertelen vizsga okozza a problémát. A döntő tényező a kötelező angol- és matematikai pótvizsga rendszere lehet.
A kudarc újabb kudarcot hozhat
Robbie Maris, a kutatás egyik szerzője szerint az újravizsga ronthatja a fiatalok önbizalmát és motivációját.
Egyes diákok nem jelennek meg a vizsgán. Mások inkább kilépnek az oktatásból. Ez növelheti annak kockázatát, hogy sem tanulásban, sem munkában nem vesznek részt.
A kutatás nemenként is eltérő mintázatokat talált. A matematikából éppen lemaradó lányokat jobban érintette a jóllét romlása.
A fiúknál inkább az angolból jelentősen gyengébben teljesítők szenvedtek. A kutatók szerint ezekben társadalmi elvárások és tantárgyi sztereotípiák is szerepet játszhatnak.
Új támogatás vagy végtelen ismétlés?
A brit oktatási tárca elismeri, hogy a sikertelen újravizsgák demoralizálóak lehetnek. Ezért legalább 100 tanítási órát biztosítanának tantárgyanként.
A rendszer átalakítása azonban önmagában nem oldja meg a lelki terheket. A kérdés az, mikor segít valóban az ismétlés, és mikor válik újabb akadállyá.