Ukrajna béketerve és Európa dilemmája: Miért marad kint az EU az asztalnál?

Az Amerikai-Orosz tárgyalások árnyékában

A szivárgott béketerv, amit tavaly hetén a Washington-Moszvka tengely dobott be, Európában hidegzuhanyként hatott. A tervezet Ukrajna jelentős területeinek átadását követelte volna, fegyverkezési korlátozásokat írt elő, és blokkolta volna a NATO-csatlakozást. Az európai vezetők válasza nem késett: Macron francia elnök hevesen ellenezte az egyoldalú megállapodás lehetőségét.

Európa hangja: Szükség van saját stratégiára?

A békefolyamatban kimaradás paradoxon: bár az EU adja Ukrajna legnagyobb pénzügyi és katonai támogatását, meghatározó szerephez egyelőre nem jut. Kubilius EU-védelmi főtanácsadó közvetlen figyelmeztetést intézett: „Rossz békeszerződés Ukrajnán túl veszélybe sodorná az egész kontinenst” – utalva arra, hogy Oroszország később az Észtországot vagy Lengyelországot is célba vehetné.

A biztonsági garanciák bonyodalmai

Macron hangsúlyozta, hogy az európai fél nélkül nem jöhet létre hiteles megállapodás. Kiemelt kérdés marad azonban: hogyan finanszírozzák az EU-államok Ukrajna újjáépítését? Az orosz befagyasztott eszközök felhasználását javasolják sokan, de Belgium aggályai miatt ez még döntetlenben áll.

A magyar perspektíva: Hol a magyar nyitás?

A béketárgyalások nem csak Ukrajna sorsáról szólnak. Szembetűnő, hogy az európai szolidaritás bizonyos pontokon még mindig inog: míg Lengyelország katonai segélyt szállít, addig Magyarország jogi akadályokat emel. Ez a kettősség meddig fenntartható, ha komolyan vesszük a közös biztonság képét?

A végkimenetel egyenlete leredukálódik néhány kulcskérdésre: Hogyan távolítható el az orosz befolyás Ukrajnából anélkül, hogy atomhatalommal szembenéznének? És vajon megtalálja végre az EU az együttműködés új formáját – vagy újra csak a küszöbön áll majd, miközben mások döntenek a sorsunkról?