Haela Hunt-Hendrix: Amikor a transzcendens black metal találkozik az ortodox hitével

El tudod képzelni, hogy egy ortodox keresztény, transznemű nő a black metal egyik legprogresszívabb alakja? Ha nem, akkor ismerkedj meg Haela Hunt-Hendrixxel, aki nemcsak hogy felrázta a műfajt, de közben megkereste a kapcsolatot a hit, a queerness és a extrém zene között. Ez nem egy hétköznapi történet – ez egy út a transzcendencia felé, ahol a sivár black metal nihilizmusból egy istenközeli, majdnem liturgikus hangzásvilág születik.

Ki is ez a nő, aki újraírja a metal szabályait?

Haela Hunt-Hendrix nem az átlagos metal-énekesnő. Brooklynban él, filozófiát és zeneszerzést tanált, és 2008 óta viszi előre a Liturgy nevű avant-garde black metal együttest. Műveiben nincsenek véletlenek: a klasszikus zenei képzettsége, a filozófiai háttér és a mélyen spirituális keresés mind benne van a zenéjében. 2020-ban coming-outolt queer transznemű nőként, majd 2024-ben bekerült az ortodox egyházba. Ez a kombináció eleinte paradoxnak tűnhet – de neki éppenséggel működik.

„A zeneim mind Istennel kapcsolatosak” – mondta Hunt-Hendrix egy interjúban. – „Olyan, mintha megpróbálnék festeni egy képet a mennyről, vagy elhoznám Istent. Éreztem, hogy ezt kell tennem.”

Mi az a „transzcendentális black metal”?

Ha valaki azt hiszi, hogy a black metal kizárólag a sötétségről, a gyűlöletről és az antifrikánságról szól, Hunt-Hendrix kiáll és kijavítja. 2009-ben publikálta a „Transzcendentális Black Metal: Az apokaliptikus humanizmus látomása” című kiáltványát, amiben azzal érvel, hogy a műfaj nihilizmusa és sötétsége átfordulhat valami magasabbrendűvé, transzcendenssé, sőt szentté.

Ross Hagen, metal-kutató és zenetudós szerint azonban a közösség első reakciója nem volt lelkes. „Az embereket zavarta az akadémikus megközelítés, meg az a benyomás, hogy ő állítja: a black metal stagnál, és az ő bandája jelenti a megoldást.” – magyarázta Hagen. Mégis, Hunt-Hendrix kitartott mellettük.

Zene, hit, identitás – hogyan férnek össze?

A legérdekesebb talán az, ahogy Hunt-Hendrix egyesíti a látszólag ellentétes elemeket. Nem lát ellentmondást abban, hogy transznemű és ortodox keresztény egyszerre. Ahogy ő fogalmaz:

„A korai egyházatyák szerint Ádámnak és Évnek a bukás előtt nem volt nemük… a nem a bukás utáni artefaktum.” – mondta. – „Aki azt állítja, hogy a kereszténység kizárólag biológiai nemi megkülönböztetést fogad el, az felületes. Nem erről szólt Krisztus üzenete.”

A zenei világban sem utolsó a helyzet: a metal tradicionálisan maskulin, gyakran toxikus közeg, ahol a queer előadók még mindig ritkaságnak számítanak. Egy 2018-as kutatás szerint a metal-előadók mindössze 3%-a nő. Hunt-Hendrix mégis hisz abban, hogy ez lassan változik.

És mi lesz ezután?

A mostani szólóturnéja után Hunt-Hendrix bizonytalan a jövővel kapcsolatban. Egy interjúban elmondta, hogy esetleg liturgikus zenét szeretne komponálni – konkrétan az ortodox liturgiát szeretné megzenésíteni. Ahogy ő látja, a világ egyre bonyolultabbá válik, és egyre inkább a hit marad az, ami igazán számít.

„Talán egyre kevesebb dolog fog igazinak tűnni” – gondolja. – „Talán pont ezért kellene liturgikus zenét csinálnom. De meglátjuk, mi lesz.”

Szerinted lehet-e a black metalből imádság? Vagy egy transznemű ortodox énekesnő valóban megváltoztathatja azt, ahogy a spirituálisan keresők a zenét hallgatják?