Orbital Paradigm: Spanyol startup új fejezetet ír az űrbeli anyaggyártásba
Hogyan lehet egy európai cégből versenyképes űrvállalat, ha nincsenek hatalmas kormányzati szerződések? Francesco Cacciatore és társai az Orbital Paradigmnél pontosan ezt bizonyítják: olcsóbb úton az űrbe vezethet, ha elég okosak az emberek. A spanyol startup egy forradalmi koncepcióval készül piacot teremteni a mikrogravitációban gyártott anyagok számára: egy visszatérő, újrahasznosítható űrkapszulával.
Francesco Cacciatore, aki két évtizedet töltött az európai repülőgépiparban, önmagát szkeptikusnak vallja. Aztán az élet egy fordulópontján döntött úgy, hogy maga alapít egy űrtechnológiai céget. „Fel kell tenned magadnak a kérdést: ‘Mit is csinálok én?'” – idézi a válságpillanatát. „Végül rájöttem, hogy valami sajátot akarok építeni.”
Miért éppen egy visszatérő kapszula?
Az Orbital Paradigm eredeti ötlete nem is a visszatérésre fókuszált. A társalapító, Víctor Gómez Garcíaval együtt inkább az űrben használható robotikán gondolkoztak. A piac azonban egyértelmű jeleket adott: az ügyfeleknek az kell, ami odafent készül, az vissza is jöjjön a Földre. És ne egyszer, hanem többször is.
„Az ügyfelek nem egyszeri küldetésekre vágynak” – magyarázza Cacciatore. A kutatóintézetek és vállalatok gyakran évente három-hat repülést terveznek. A biotechnológiai cégek jelenthetik a legnagyobb áttörést, hiszen a mikrogravitáció lehetővé teheti új gyógyszerek, anyagok és terápiák kifejlesztését, amelyek sorozatos teszteket igényelnek.
A KID tesztkapszula és a nagy álom: a Kestrel
Kevesebb mint két év alatt, kilencfős csapattal és kevesebb mint egymillió euróból sikerült megépíteniük a KID tesztkapszulát. Ez egy szándékosan minimalista eszköz: körülbelül 25 kilogramm, nagyjából 40 centiméter átmérőjű, és nincs hajtóműve. A KID a jövőbeli, újrahasználható Kestrel űrkapszula előfutára.
Az első demonstrációs küldetés ügyfelei között ott van a francia Alatyr űrrobotikai startup, a németországi Leibniz University Hannover és egy még névtelen partner. A cég eddig 1,5 millió eurót gyűjtött össze magántőkéből.
Verseny és kihívások az Atlanti-óceán mindkét oldalán
Az orbitális visszatérés piaca egyre zsúfoltabb. A Varda Space Industries 2024-ben volt az első cég, amely kereskedelmi visszatérést hajtott végre, míg az európai The Exploration Company idén nyárra érte el a kontrollált visszatérést saját tesztjárművével.
Az amerikai startupoknak – mint a Varda vagy az Inversion Space – némileg könnyebb a dolguk. Egyedülálló hátrányuk, hogy a Védelmi Minisztérium és más szervezetek milliókat ölnek a hiperszonikus tesztelésbe, gyakran nem-hígító forrásokból, mint az ösztönzők vagy szerződések. „Mi ezt nem kapjuk meg” – ismeri el Cacciatore. „Ezért építünk úgy, hogy azonnal értékesíthessük az ügyfeleknek. Talán egy kicsit atletikusabbnak kell lennünk.”
A nagy nap közeledik
Az első fellövés mindössze három hónapra van. A KID kapszula három ügyfél hasznos teherrel indul egy még névtelen hordozórakétán. Ezen a küldetésen a kapszulát nem fogják visszanyerni; a cél az, hogy leváljon a rakétáról, adatot továbbítson az orbitális fázisból, túlélje a hiperszonikus visszatérés hőterhelését, és legalább egyszer jelet adjon, mielőtt egy meghatározatlan területen becsapódik.
„A járművet úgy terveztük, hogy ne kelljen egy specifikus helyre landolnia” – magyarázza Cacciatore a költséghatékonyság érdekében.
A 2026-os második küldetésen egy kisebb méretű Kestrel fog repülni, már hajtóművel és ejtőernyővel, hogy a Azori-szigetekre irányíthassa a kapszulát, ahol Portugália űrügynöksége űrkikötőt fejleszt. Itt már vissza is fogják nyerni a járművet és a benne lévő kísérleteket.
Cacciatore büszke arra, amit a csapat eddig elért, de tisztában van a hosszú út előttük: „Amíg nem repülünk, nem sokat értünk el. A szép szavak jók, de a repülés a végső próba.” Vajon ez a spanyol startup tudja majd változtatni az európai űrtechnológia játékát? A válasz hamarosan kiderül.