Botrus Mansour: Hídépítő lesz az Evangélikus Világszövetség új főtitkára

Egy názáreti arab keresztény vezető történelmi kinevezést kapott: Botrus Mansour lesz az Evangélikus Világszövetség új főtitkára. Egy olyan személyiség, aki maga is híd a különböző kultúrák és vallási hagyományok között – és ezt a tapasztalatot most globális szintre viheti.

Ki is valójában Botrus Mansour?

Amikor meghallottam a hírt, azonnal felkeltette az érdeklődésemet: ki az, aki egy 600 millió embert képviselő szervezet élére kerül? Mansour története mélyen gyökerezik Názáretben, Jézus gyermekkori otthonában. Arab keresztényként, izraeli állampolgárként és palesztin identitással rendelkezik – egy olyan egyéniség, aki szó szerint a kereszteződésekben él.

Érdekes módon édesapja újságíró volt, aki az első arab palesztinként dolgozott egy nagy hébor nyelvű lapnál. A család különböző helyeken élt, köztük Oxfordban is, ahol Botrus általános iskolába járt. „Elmondhatom az embereknek, hogy Oxfordban tanultam – bár általános iskolában, nem az egyetemen,” tréfálkozott később.

Hívás és alázat: hogyan került a globális szerepbe?

Mansour egy kizárólagos interjúban elmesélte, hogy a kinevezése számára egyaránt meglepetés és elhívás volt. „Szeretem az Urat, és szeretem az Ő egyházát” – mondta. „Motivációm mindig is az volt, hogy megerősítsem az egyházat, hogy bátorítsam a lelkészeket és a hívőket, hogy közelebb kerüljenek az Úrhoz.”

A pályázati folyamatot alázattal kezdte meg. „A jelöltek tömege nagyon nagy volt, és én egy kis országból származom, nagyon összetett valósággal” – ismerte el. „Bizonyos értelemben kívülállónak éreztem magam.”

Aztán egy nap, amíg otthoni Biblia-csoportjában ült és a Filippi levélről tanult, megérkezett az email a kinevezéséről. „Csendben felnyitottam és elolvastam. Senki sem vette észre. De csodálatos megerősítés volt.”

Hogyan formálta identitását a názáreti háttér?

Mansour nyíltan beszél identitásának bonyolultságáról. „Egyszerre vagyok izraeli és palesztin” – magyarázza. „Amikor izraeliek és palesztinok harcolnak, én a kettő között vagyok.”

Ez a tapasztalat élesítette kultúrák és nézőpontok iránti érzékenységét. Arab keresztényként muszlim többségű közösségben élve megértette a muszlimok aggodalmait. Izraeli állampolgárként megtanulta értelmezni a zsidó nézőpontokat is – mind a szekuláris, mind a vallásos világképet.

Az evangélikus keresztények kisebbségként élnek Izraelben, gyakran gyanakvással fordulnak feléjük a katolikusok és ortodoxok. „Ez megtanított arra, hogy legyen empátiám” – mondta Mansour.

Egyházi vezetőként és oktatóként

Mansour nemcsak ügyvéd, hanem oktató és egyházi vezető is. 2001-ben kérték fel, hogy hagyja el az ügyvédi gyakorlatot, és legyen a Názáreti Baptista Iskola igazgatója, alma materének. Az iskola, amelyet 1935-ben alapítottak, mintegy 1000 diákot szolgál, és ismert kiváló oktatási színvonaláról és erős keresztény értékrendjéről.

„Kiválósága miatt nyitva áll előttünk az evangélium hirdetésének lehetősége” – magyarázta. Minden diák, beleértve a 20%-nyi muszlim tanulót és a katolikus és ortodox hátterű többséget, részt vesz a kápolnai istentiszteleten és a Bibliaórákon.

Mit jelent a kinevezés az arab evangélikus közösség számára?

Mansour kinevezése szimbolikus jelentőséggel bír az izraeli arab evangélikus közösség számára. Évtizedekig ők is kisebbségnek számítottak, akiket gyakran marginalizáltak mind az állam, mind a nagyobb keresztény hagyományok. Mansour globális vezetővé válása tehát történelmi jelentőségű.

„Nem csak rólam szól” – hangsúlyozza. „Láthatóságot ad a közösségünknek. Azt üzeni, hogy részei vagyunk a globális evangélikus családnak.”

Egység a lényegesben, sokféleség a másodlagosban

Mansour világlátása egyszerű és mély: összetartozás a hit alapvető igazságaiban, és kegyes elfogadás minden másban. „Közös bennünk Krisztus istensége, a Biblia tekintélye, az üdvösség örömhíre” – mondta. „Ezek a lényeges dolgok. Más kérdésekben el kell fogadnunk egymás sokféleségét.”

Szerinte túl gyakran a kisebb jelentőségű kérdéseket emeljük a hit magasságaiba. „Közben Jézus arra hívott, hogy szeressük egymást és hirdessük az örömhírt. Erre kellene fókuszálnunk.”

Mi várható a jövőben?

Mansour nyilvánvaló bemutatkozása az októberi szöuli Evangélikus Világszövetség Közgyűlésen lesz. Nem csomagolt elképzeléssel érkezik, hanem hallgató szándékkal. „Először hallgatnom kell – a vezetőségre, a regionális és nemzeti szövetségekre, a munkatársakra. Csak azután tudjuk együtt megkülönböztetni, hogy Isten mire hív minket.”

Vajon egy ilyen sokrétű identitású vezető képes lesz összehozni egy 600 milliós közösséget? Mansour megközelítése szerint a válasz nem a politikában vagy a teológiai vitákban rejlik, hanem abban, amit ő „a fő dolog főként tartásának” nevez: Jézus evangéliumának középpontba állításában.

„Próbálok Krisztus-szerű lenni, összehozni az embereket” – foglalta össze. „Jézus a békesség fejedelme, és arra kért minket, hogy békességteremtők legyünk. Ez az én hívásom.”

Te mit gondolsz, egy ilyen háttérrel rendelkező vezető valóban képes lehet hidat verni a különböző kultúrák és nézetek között? És mit jelenthet ez a globális kereszténység számára?