Botrus Mansour: Hídépítő a Világ Evangéliumi Szövetség élén
Egy názáreti keresztény vezető, Botrus Mansour lett a Világ Evangéliumi Szövetség új főtitkára – egy olyan személyiség, aki összekötő kapocs lehet egy olyan globális mozgalomban, amely kontinenseket, kultúrákat és hagyományokat ölel át. Ez a kinevezés nem csupán egy egyéni siker, hanem egy történelmi jelentőségű pillanat az izraeli arab evangéliumi közösség számára is.
Gyökerek Názáretben: hit, család, igazságérzet
Mansour élettörténete szorosan kötődik Názárethoz, ahová Jézus gyermekkora is. Görög katolikus apától és görög ortodox anyától született. Apja úttörő újságíró volt, aki az első arab palesztinként dolgozott egy nagy hérorosz nyelvű lapnál. A család különleges háttérrel rendelkezik – még Oxfordban is tanultak egy ideig, bár Mansour mosolyogva emlékezik vissza: „Elmondhatom az embereknek, hogy Oxfordban jártam iskolába – bár ez általános iskola volt, nem egyetem.”
A hit nála nem csupán örökség, hanem személyes döntés volt. Középiskolás korában, a názáreti baptista iskolában találkozott személyesen Krisztussal, és ez átalakította nemcsak az ő, hanem testvérei hitét is. „Ez a tapasztalat formálta a családunkat. A hit személyessé vált, nem csupán örökölt” – meséli.
Ügyvéd, oktató, gyülekezeti vezető: sokarcú szolgálat
Mansour jogot tanult a Héber Egyetemen, igazságérzete és írói, szónoki tehetsége vezette ezen a pályán. Nem volt egyenes út – előtte közgazdaságtant tanult –, de kitartott. Ügyvédként dolgozott Názáretben, majd 2001-ben váratlan fordulat következett: felkérték, hogy vegye át a Názáreti Baptista Iskola igazgatói posztját, az alma materjét.
Ez az iskola, amely 1935-ben alapították, mintegy 1000 diákot szolgál, és nem csupán kiváló oktatásáról ismert, hanem erős keresztény értékrendjéről is. „Kiváló hírneve miatt nyitva áll előttünk az evangélium hirdetésének lehetősége” – magyarázza Mansour. Minden diák – beleértve a muszlim 20%-ot és a katolikus, ortodox többséget – részt vesz a kápolnai istentiszteleteken és bibliaórákon.
„Láthatóságot ad a közösségünknek”: történelmi pillanat
Mansour kinevezését meleg üdvözlések követték Názáretben és szerte a világon. Az arab evangéliumi közösség számára ez a pozíció óriási szimbolikus jelentőséggel bír. Évtizedek óta kis kisebbségként léteznek, akiket gyakran marginalizáltak mind az állam, mind a nagyobb keresztény hagyományok részéről.
„Nem csupán rólam szól” – hangsúlyozza Mansour. „Láthatóságot ad a közösségünknek. Azt üzeni, hogy részei vagyunk a globális evangéliumi családnak.”
Két világ között: egyedi identitás
Mansour nyíltan beszél identitásának bonyolult voltairól. „Egyszerre vagyok izraeli és palesztin” – mondja. „Amikor izraeliek és palesztinok harcolnak, én a kettő között vagyok.”
Ez a valóság élesítette felé más kultúrák és nézőpontok iránti érzékenységét. Arab keresztényként muszlim többségű közösségben élve megérti a muszlimok aggodalmait. Izraeli állampolgárként megtanulta értelmezni a zsidó nézőpontokat is – mind a szekuláris, mind a vallásos világét.
„Sok evangéliumi számára talán felnyitja a szemét, ha lát valakit globális pozícióban, aki egyben palesztin keresztény is” – gondolja. „Szeretnék híd lenni különböző teológiák és azok között, akik nagyon eltérő nézeteket vallanak a Szentföldről.”
Egység a lényegesben: vízió a globális evangéliumi család számára
Ha van egy üzenet, amit Mansour a Világ Evangéliumi Szövetséghez szeretne hozni, az az egység a hit alapvető igazságaiban, és kegyes elfogadás a másodlagos kérdésekben.
„Közös bennünk Krisztus istensége, a Biblia tekintélye, az üdvösség örömhíre” – mondja. „Ezek a lényeges dolgok. Más kérdésekben el kell fogadnunk egymás sokféleségét.”
Olyan teológiai vitákat említ, mint Izrael helyzete, a nők szerepe vagy a kálvinizmus, mint olyan témák, amelyek elvonják a figyelmet az evangéliumról. „Közben Jézus arra hívott, hogy szeressük egymást és hirdessük az örömhírt. Erre kellene fókuszálnunk.”
Mansour hangsúlyozza, hogy az evangéliumosoknak nem csupán a személyes megtérésre kell helyezniük a hangsúlyt, hanem a közösségi átalakulásra is. „Elhívattunk arra, hogy eljuttassuk az embereket Jézushoz, de azt is meg kell mutatnunk, hogy Jézus megváltoztathatja a társadalmat is.”
A kinevezésével kapcsolatban mély alázattal nyilatkozik: „Szeretem az Urat, és szeretem az Ő egyházát. Motivációm mindig is az volt, hogy megerősítsem az egyházat.” Nem tervez előre csomagolt vízióval érkezni, hanem hallgatni szeretne először – a vezetőségtől, a regionális és nemzeti szövetségektől, a munkatársaktól.
Mansour nyilvános bemutatkozása októberben lesz a Szöulban megrendezésre kerülő Közgyűlésen. „Szeretném, ha az gyűlés egységben érne véget, összefogva abban a vízióban, hogy Jézust vigyük a világnak” – mondja.
Vajon mennyire tudja majd a gyakorlatban érvényesíteni azt a hídépítő szellemet, amit oly meggyőzően képvisel? Hiszi-e, hogy a keresztény egység erősebb hangot adhat a béke és igazságosság ügyének egy konfliktusokkal teli világban?