Wales új érseke és a melegházasság: Merre tart az anglikán egyház?

Egy meleg párkapcsolatban élő nőt választottak meg Wales új érsekévé, és ő már most is jelezte: várhatóan a melegházasságok bevezetése következik a walesi egyházban a közeljövőben. Ez a lépés óriási vitákat robbantott ki az anglikán közösségen belül és messze túl. De vajon ez a változás a befogadóbb szeretet jele, vagy az alapvető keresztény értékek elhagyása?

Cherry Vann mostanában lett Wales 15. érseke, és választása óta nem hagynak alább a viharok. Nemcsak azért, mert nő, hanem mert 2015 óta egy nővel, Wendy Diamonddal él polgári partnerségben. A konzervatív anglikán vezetők, különösen a globális déli régiókból, hevesen bírálták a kinevezést. Laurent Mbanda érsek, a Gafcon Püspöki Tanács elnöke például „ateizmus”-nak és „vezetési kudarcnak” nevezte a döntést.

Érzések vagy irányelvek? Egy pásztor válasza

Amikor a kérdések a Bibliára és a hagyományos tanításokra terelődtek, Vann érsek egy nagyon személyes választ adott. A Premier christian médiumnak azt mondta: „Soha nem hallottam Istentől, hogy az vagyok, aki vagyok, az rossz lenne. Soha nem éreztem, hogy bűnben élnék. Ezt soha nem mondta nekem Isten, és ez számomra a mérvadó.”

Meggyőződése, hogy az egyház folyamatosan fejlődik, és egyre tágabban értelmezi Isten szeretetét. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztények mára sem egyöntetűek számos kérdésben – legyen szó elválásról, újratervezésről vagy eutanáziáról.

Merre tart az anglikán communion?

A walesi egyházban a melegházasságok bevezetése még nem hivatalos, de az új érsek szerint „nemsokára” elkerülhetetlen lesz. Ő maga hangsúlyozza, hogy nem akarja erőltetni a folyamatot, hanem inkább párbeszédre és megértésre törekszik.

Ellenfelei azonban nem restek kiállni az ellenkezőjéért. Mbanda érsek nyílt levélben szólította fel a híveket, hogy „álljanak ki” az olyan döntések ellen, amelyek szerinte „elforgatják Isten igéjét”. Andrea Williams, a Christian Concern vezetője „tragikusnak” és „pálfordulásnak” nevezte Vann kinevezését.

Ez a konflikus jól tükrözi azt a mélyreható feszültséget, amely jellemzi nemcsak az anglikán, hanem számos más egyházat is napjainkban. Meddig lehet egyházként nyitni anélkül, hogy elveszítenénk identitásunkat? És vajon a befogadás és a hagyomány osszeegyeztethető-e egyáltalán?

Mit gondolsz, egy egyház vezetőjének személyes élete mennyire befolyásolhatja a közösség irányvonalát?