Hova folynak a milliárdok? Az új CAP és a gazdák létért való küzdelme

Hogyan osztanák szét a következő években az Európai Unió mezőgazdasági támogatásait? A kérdés nem csupán számokról szól, hanem a vidék jövőjéről, a fenntarthatóságról és arról, hogy vajon kire fókuszál az új CAP reform. A közös mezőgazdasági politika (CAP) új csomagjában körülbelül 300 milliárd euró forog kockán, ami a gazdák zsebébe vándorolhat az EU és a tagállamok közös finanszírozásában. De vajon ezúttal is a nagyobb birtokok érik el a támogatások zömét, vagy sikerül igazán a fiatal és kisgazdákat előnyben részesíteni?

A kép kifejezetten szimbolikus: az Európai Mezőgazdasági Biztos, Christophe Hansen látható, aki nyilvánvalóan a nagybirtokokat veszi célba a támogatási rendszer átalakításával. De mennyire lesznek hatékonyak a jó szándékú tervek a gyakorlatban?

A klímapénzek bizonytalan sorsa

Az egyik legnagyobb változás az, hogy a klímavédelemmel kapcsolatos ösztönzőket már nem csak Brüsszel, hanem a tagországok is társfinanszíroznák. Az ökológiai csoportok ezért aggódnak: vajon az államok hajlandóak lesznek plusz pénzt áldozni az ilyen célokra, főleg, hogy a teljes CAP költségvetés csökkent? Egyértelmű kockázat, hogy a fenntarthatósági törekvések háttérbe szorulnak, ha nincs elég pénz a motivációs rendszer mögött.

Ahogy egy szakértő, Contiero megfogalmazta: „Ha azt mondják, több ösztönző és kevesebb szabály, de nem biztosítanak egy rendkívüli, jól körberajzolt költségvetést ezekhez az ösztönzőkhöz, akkor gyakorlatilag csak csökkentik a szabályokat anélkül, hogy az ösztönzők meg lennének.” Ez a dilemma jól összefoglalja a helyzet paradoxonját.

Fiatal gazdák: csak egy „aspirációs” cél?

A másik érzékeny pont a fiatal gazdák támogatása. A jelenlegi CAP keretében a támogatások 3 százaléka megy nekik. Az új javaslatban egy 6 százalékos „aspirációs célkitűzés” szerepel, ami azonban nem kötelező. A Fiatal Mezőgazdák Európai Tanácsa (CEJA) nem igazán lelkesedik ezért a megoldásért.

Peter Meedendorp, a szervezet elnöke rámutat, hogy egy ilyen laza cél azt jelenti, a fiatal gazdáknak „harcolniuk kell majd a pénzükért, szemben a jelenlegi helyzettel, ahol biztosak lehetnek abban a 3 százalékban.” Ez egy lényeges különbség: a biztonság és a bizonytalanság között.

Egy, a témához értő Bizottsági tisztviselő anonimitása mellett hangsúlyozta, hogy a jogszabály előírja: a tagállamoknak „kötelező” a fiatal gazdákat prioritásként kezelniük a nemzeti terveikben. De vajon ez elég lesz a gyakorlatban, vagy a formális kötelezettségvállalás ismét elvész a bürokrácia sodrában?

A kérdés nem csupán pénzről szól, hanem arról, milyen mezőgazdaságot akarunk Európában. Egy olyat, ahol a nagyüzemi gazdálkodás dominál, vagy egy olyat, amelyik lehetőséget ad a helyi, kistermelőknek és a jövő generációjának is? A válasz talán most formálódik.