Mentális egészségügyi ellátás: hat fontos tanulság a brit jelentésből

A mentális egészségügyi ellátás komoly fordulóponthoz érkezett. Egy brit felülvizsgálat szerint a lelki nehézségek széles körben erősödtek. A rendszer pedig sok esetben túl későn kínál segítséget.

1. Valóban nő a lelki megterhelés

A jelentés szerint a mentális distressz jelentősen emelkedett a társadalomban. Ez nem magyarázható pusztán a nagyobb tudatossággal.

A 16–24 évesek körülbelül negyede él szorongással vagy depresszióval. 1993-ban ez az arány még nagyjából minden hatodik fiatalt érintett.

A gyermekek közül mintegy négymillióan vannak komoly lelki nehézségekben. Ha a trend folytatódik, ez a szám 2030-ra 4,5 millióra nőhet.

2. A jelenlegi rendszer senkinek sem kedvez

A mentális problémák gazdasági és társadalmi költsége évente körülbelül 300 milliárd font. A várakozás közben sok ember állapota tovább romlik.

Sokan csak diagnózis után kaphatnak támogatást. Ez különösen nehéz azoknak, akiknek sürgős segítségre van szükségük, de még hónapokig várnak.

Éppen itt látszik a rendszer egyik legnagyobb ellentmondása: a segítség gyakran akkor érkezik, amikor a helyzet már súlyos.

3. Nő az ADHD- és autizmusdiagnózisok száma

A diagnózisok száma gyorsan emelkedik, miközben a háttérben álló népességarány stabilabbnak tűnik. Ez önmagában nem bizonyít túldiagnosztizálást.

A hat és tizenegy év közötti gyermekek ADHD-diagnózisainak aránya öt év alatt több mint hatszorosára nőtt. A 12–17 éveseknél több mint tizenötszörös emelkedést mértek.

Közben több mint 560 ezer ember vár ADHD-vizsgálatra. Autizmusfelmérésre további 254 ezren várakoznak. Az ADHD- és autizmusvizsgálat várólistája ezért önmagában is komoly ellátási problémát jelez.

4. Szigorúbb szabályok kellenek a magánszolgáltatóknál

Az NHS független ADHD-szolgáltatásokra fordított kiadásai három év alatt 252 százalékkal emelkedtek. A magánszolgáltatók az autizmusvizsgálatok több mint harmadát végezték.

A jelentés nagyobb ellenőrzést sürget. A brit kormány minden ADHD- és autizmusdiagnosztikát szabályozott keretek közé vonna.

5. A segítséghez ne csak diagnózissal lehessen hozzáférni

A szakértők szerint a szolgáltatásoknak szükségletalapúvá kell válniuk. A diagnózis továbbra is fontos, de nem lehet az egyetlen belépési pont.

Segítség érkezhetne iskolán, háziorvoson, közösségi szolgáltatáson vagy munkahelyen keresztül. Ez a diagnózis nélküli mentális támogatás sok ember számára gyorsabb hozzáférést jelenthetne.

6. A várólistákat szükséglet szerint kellene kezelni

Nem feltétlenül annak kellene előbb sorra kerülnie, aki előbb jelentkezett. Elsőbbséget kaphatnának az önsértéssel, több problémával vagy közvetlen iskolai veszéllyel élők.

A listákat rendszeresen felül kellene vizsgálni. Senkit sem szabadna megfelelő tájékoztatás nélkül eltávolítani az ellátási folyamatból.

A mentális egészségügyi ellátás jövője azon múlhat, sikerül-e a címkék helyett az embert és aktuális szükségleteit előtérbe helyezni.