Ausztrália benépesítése: genetikai bizonyíték két útvonalra

Hosszú ideje vitatott kérdés, Ausztrália benépesítése mikor és hogyan történt. Egy friss genetikai tanulmány szerint legalább 60 000 évvel ezelőtt már biztosan emberek jártak a Sahul területén, és a folyamat szinte biztosan két külön útvonalat is érintett.

Engem különösen megfogott, hogy nem egyetlen „egyirányú” történetet írnak le, hanem egy mozaikot: északról is jöttek, sőt a genetika szerint a népvándorlás korántsem volt teljesen egyszerirányú.

Két idővonal, egyre inkább a korábbi javára

Korábban két fő elképzelés létezett. Az egyik szerint az emberek legalább 60 000 éve értek el Sahulba, a másik pedig kb. 45 000 év környékére tette a megérkezést.

A mostani kutatás a DNS-ben mért mutációs ütemek és a népcsoportok közötti genetikai kapcsolatok alapján próbálta „visszaszámolni” a történetet.

Ausztrália benépesítése: északi és déli útvonal együtt

A tanulmány szerint az első letelepedés valóban két útvonalon zajlott. A déli opció az volt, hogy a Délkelet-ázsiai szárazföldről, a Sunda-vidéken át (Malaysia, Indonézia, Timor) hajóval jutottak el Ausztráliába.

Az északi útvonal viszont több bizonyítékot kapott: a kutatók szerint az emberek a Fülöp-szigeteken és Sulawesin át juthattak el Új-Guineába. Innen pedig könnyebben értelmezhető, miért lehetnek erős északias genetikai nyomok.

Személyes megjegyzés: nekem ez a rész kifejezetten „filmbe illő”. Két sávon futó bevándorlás, majd idővel egymásra rétegző kultúrák — ettől lesz igazán élő a múlt.

Genetika, tengeri vándorlás és a messzi szigetek

A kutatók közel 2500 genetikai mintát elemeztek bennszülött ausztráloktól, pápua-új-guineaiaktól, valamint a nyugat-csendes-óceáni és délkelet-ázsiai területekről származó csoportoktól.

Az eredmény azt sugallja, hogy bár a többség az északi útvonalat használta, mindkét irány számított. Ráadásul nem állt meg Új-Guineánál: a genetikai nyomok szerint a tengerparti, hajózó közösségek hamar eljutottak a Salamon-szigetek felé is.

Long chronology vagy short chronology?

Az adatok „összhangban vannak” a long chronology nézettel: a szétszóródást nagyjából ugyanarra az időre datálták, körülbelül 60 000 évvel ezelőtt. Ez szembemegy a későbbi, 45–50 ezer éves keltezéssel.

Ha mellé tesszük a Sulawesi nagyon korai barlangrajzairól szóló megfigyeléseket, a kép egyre konzisztens. Például ott már 51 200 év körül is művészeti nyomok látszanak, és a kutatók még régebbit sem zárnak ki.

Számomra a legizgalmasabb kérdés most nem is az, hogy mikor pontosan történt az Ausztrália benépesítése, hanem hogy a két útvonal hogyan fonódott össze kultúrákban, kapcsolatokban és a genetikai „emlékezetben” — és vajon a következő genetikai hullám mit fog még átírni?