Visszatoloncolási (return hub) központok: extraterritoriális deportálás az EU-ban

Az EU-ban új fejezet kezdődik: visszatoloncolási (return hub) központok épülhetnének az Unión kívül. Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia és Görögország közösen dolgozik azon, hogy a vitatott terv ne csak papíron létezzen, hanem a gyakorlatban is működjön.

Forró téma ez, mert a migrációs rendszer hatékonyságáról szóló érvek gyorsan ütköznek az emberi jogok kérdéseivel. Én is sokat gondolkodom azon, hogy mi fér bele „rendben működő” határigazgatás címén.

Mi az a return hub, és mire használnák?

A visszatoloncolási (return hub) központok extraterritoriális létesítmények lennének. A cél az, hogy a nemzetközi védelemre nem jogosult kérelmezőket ott tartsák, amíg visszaküldik őket a származási országukba.

Eurostat adatok szerint az EU-ból kiutaztatásra kötelezetteknek kevesebb mint egyharmada jut el ténylegesen a visszaküldésig. Emiatt a támogatók szerint a rendszer „szivárgó”, és változtatni kellene.

EU-n kívülre „kiszervezni” a migrációs politikát

Az öt ország terve egy új szabályozásra épül. Ez lehetővé tenné, hogy a tagállamok a migrációs politikájuk egy részét az EU-n kívüli központokkal oldják meg. A központok tranzitjellegűek is lehetnek, de tartózkodási helynek is szánhatják őket.

A logika egyszerűnek hangzik: ha van kétoldalú megállapodás, a kormányok harmadik országokba deportálhatnának. Közben viszont felmerül egy kényes kérdés: hol húzódik a felelősség határa, ha a döntések Európában születnek, a helyszín pedig máshol van?

Miért nem beszélnek nyíltan a célországról?

A diplomaták szerint a koalíció úgy hiszi, kisebb csoportokban gyorsabb lehet az előrelépés. Érthető a stratégia: kevesebb a politikai kockázat, és talán könnyebb egyezséget kötni.

Ugyanakkor a forrás alapján azt is tudni lehet, hogy a lehetséges fogadó országok ösztönzőket kapnának. Görögország oldaláról pedig az is szerepet játszik, hogy a kezdeményezésben a dél-európai ország legyen az egyetlen tag.

Más országok is próbálkoznak hasonló modellekkel

Finnország és több északi ország tárgyalt már hasonló projektekről, nem EU-s partnerekkel is. Olaszország pedig de facto return hubot működtet Albániában: több központ is várakoztatási feladatot lát el.

Itt jön a nagy ütközés: a humanitárius szervezetek szerint az ilyen létesítmények könnyen „börtönszerű” körülményekhez vezethetnek. És ha valóban megugrik az emberi jogi kockázat, akkor a hatékonyságért cserébe nem túl nagy az ár?

Visszatoloncolási (return hub) központok ügyében az Európai Parlament szerepe kulcsfontosságú. A tervet a szabályozási folyamat során tárgyalnák, de már most heves vita várható. Számomra pedig az a kérdés marad: tényleg ez a legjobb út a migráció kezelésére, vagy csak egy új címke ugyanarra a régi problémára?