Vatikán: Parolin szerint a párbeszéd az egyetlen út, nem az erő

A Vatikánban egyre élesebb a kérdés: hogyan lehet egyszerre következetesnek lenni a nemzetközi politikai feszültségekben, és közben megőrizni a hangnem békésségét. Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára Marco Rubio amerikai külügyminiszter közelgő vatikáni találkozója előtt több témát is érintett: Rubiót és Trumpot, az atombefegyverkezésről szóló vitákat, valamint a német püspökökkel zajló egyeztetéseket.

Szerintem ezek a mondatok nem csak diplomáciai szófordulatok. Inkább egyfajta iránytű: mit tart a Vatikán igazán fontosnak, amikor a világpolitika ráfeszül a vallási vezetésre.

„Nem támaszkodom senkire”— kinek szól a válasz?

Parolin újságírói kérdésre mosolyogva reagált arra, hogy Donald Trump vagy Marco Rubio álláspontjára „hallgat-e” jobban a Vatikán. A válasz tömör volt: „Én senkire nem támaszkodom. Csak Jézus Krisztusra.”

Az amerikai elnök korábbi megjegyzései kapcsán Parolin higgadtan fogalmazott. Szerinte furcsa, ha valakit ilyen módon támadnak, illetve számon kérnek. Kiemelte: az igazságról kell beszélni.

Vatikán: az atombiztonság kérdése nem úgy áll, ahogy Trump mondja

A beszélgetés egyik központi pontja az volt, hogy Trump állítása szerint a pápa elfogadná, ha Irán nukleáris fegyverekkel rendelkezne. Parolin szerint ez nem pontos értelmezés.

Úgy fogalmazott, hogy a Szentszék mindig is a nukleáris leszerelés irányában dolgozott, és támogatott olyan egyezményeket, amelyek a nukleáris fegyverek birtoklásának jogosultságát is érintik.

Érdekes volt, hogy Parolin nem ment bele Trump ismételt bírálatainak részletezésébe, inkább a kereteket adta meg: a pápa azt teszi, amit tennie kell. Sőt, a mondat lényege: „A pápa a pápa.”

Találkozó Marco Rubióval: figyelés, majd beszélgetés

Rubióval kapcsolatban Parolin azt mondta: először hallgatni fognak, és a kezdeményezés is részben onnan érkezett. Majd mindazokról beszélnek, amik az elmúlt napokban történtek.

Long-tail kulcsként is leírható a hangsúly: „nemzetközi konfliktusokról szóló vatikáni párbeszéd”. Parolin szerint szó lesz a nemzetközi politikai témákról, Latinn-Amerikáról, és valószínűleg Kúba kérdéséről is.

Az iráni feszültséget illetően pedig világos a keret: új javaslatok helyett a már meglévő elvek maradnak, köztük a dialógus.

Párbeszéd kontra erő

Parolin kimondta: a konfliktusokat nem erővel, hanem tárgyalással kell rendezni. A tárgyalásnak szerinte jóhiszeműnek kell lennie, hogy minden fél kifejezhesse az álláspontját, és legyen közös metszet.

Amerika marad a „beszélgetőpartner”

Parolin elismerte, hogy az Egyesült Államok továbbra is fontos interlocutor. Szerinte nem lehet „meglenni” nélküle, és szerepe szinte minden aktuális helyzetben érződik.

Azt is jelezte, hogy nyitottak lehetnek a kapcsolatokban bekövetkező változásokra. Ugyanakkor telefonos egyeztetésről a Vatikán részéről még korai lenne beszélni.

Német püspökök és a gesztusok kérdése: előbb a párbeszéd

A német püspökökkel kapcsolatos kérdésnél Parolin óvatos volt. Nem szeretne most előrevetíteni Vatikáni beavatkozást a szexuális kisebbségek megáldásának vitája kapcsán. Szerinte jelenleg párbeszéd van.

A döntés szerinte a pápáé. Ettől függetlenül azt mondta: már egy ideje zajlik az egyeztetés, különböző szempontok ütköztetésével.

Parolin végül hozzátette: a cél nem a szankciók felé terelés, hanem az, hogy a problémák békésen rendeződjenek. És őszintén? Nekem ez a legnehezebb, de talán a legemberibb kérdés— vajon a diplomácia tényleg elég lesz-e a zajos világpolitika mellett?