A bikaviadal árnyoldala: egy tragédia és a viták újjászületése

Gondolkoztál már azon, hogy egy több száz éves hagyomány vajon meddig tarthat ki a modern világban? Portugáliában most ez a kérdés került ismét a középpontba, egy fiatalember tragikus halála után. A bikaviadalokról szóló vita most újra felhevült, és mélyen megosztja az embereket.

Manuel Trindade, a 22 éves forcado – vagyis a portugál bikaviadalok fegyvertelen, bátor küzdelmet vívó résztvevője – életét vesztette a lisszaboni Campo Pequeno arénában. Egy hatalmas, közel 700 kilós bikát próbált meg megállítani, amikor a szarvak véletlenül halálosan megsebesítették. Manuel nem volt hivatásos harcos; a családja hagyományait követve, apja nyomdokaiba lépve állt ki a porondra. És ez volt az első fellépése a neves arénában.

A tragédia után azonnal kitört a vihar a közösségi médiában. A részvétnyilvánítások mellett megjelentek olyan hangok is, amelyek ünnepelték a fiatal halálát, és hevesen támadták a bikaviadalokat. A helyzet annyira felfokozódott, hogy Manuel anyja, Alzira Beringel nyilvánosan szólalt meg. „Jöttem, hogy megköszönjem az összes tapsotokat, a nevetésteket és az örömötöket a fiam halála miatt” – írta fájdalmas, de büszke hangvételű facebookos bejegyzésében. Hozzátette, hogy fia szervei hét emberben fognak tovább élni – „hogy tovább zaklathassanak titeket”.

A vita politikai szintre is feljutott. A PAN (Nép – Állatok – Természet) párt, amely régóta küzd a bikaviadalok teljes betiltásáért, azonnal reagált. Inês Sousa Real parlamenti képviselő „abnormálisnak” nevezte a jelenséget, és felszólítást intézett a kormányhoz a lisszaboni előadások felfüggesztésére. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Egy 22 éves fiatal halála minden körülmények között sajnálatos, és tiszteletben kell tartanunk a gyászoló családot.” A pártot hamis hírek és rágalmazás is érte, amiért állítólag örült volna a tragédiának – amit tagadniuk kellett.

Az állatjogi IRA nevű szervezet is megszólalt, egyensúlyt próbálva tartani az emberi fájdalom és az állatvédelem között. „Elkerülhetetlen elismerni, hogy az igazi tettes nem a kritikus hangok, hanem maga az esemény” – fogalmaztak.

De mi is ez a hagyomány, ami ennyire ellentmondásos? Portugáliában a bikaviadalok gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza, és 2014 óta hivatalosan is a kulturális örökség része. Ellentétben Spanyolországgal, itt általában nem ölik meg a bikát a porondon – kivéve néhány, speciális státusszal rendelkező helyet. A forcados csoportok küzdelme egyedülálló látvány: fegyver és védelem nélkül, tisztán a bátorságra és a technikára építve kell megállítaniuk a bikát.

A kérdés azonban örökké aktuális marad: meddig lehet egy hagyományt védeni, ha az emberi életet és állatokat veszélyezteti? Vajon a kulturális örökség címszó alá bármit be lehet burkolni? És van-e helye a 21. században egy olyan szórakoztatásnak, amelyben az egyik félnek gyakran vérzett és fájdalmas vége szakad?

A vita forr tovább, és a következő bikaviadal már szeptember 5-én megrendezésre kerül, Andrés Roca Rey világhírű matadorral a főszerepben. Az emberek továbbra is ellenezni vagy támogatni fogják, a szívük vagy az elméjuk szavát követve. Te vajon melyik oldalon állnál?