Fiatalok elvesztették a hitüket a jövőjükben: miért nő az esélye a “lost generation”-nek?

Az Egyesült Királyságban egyre több fiatal érzi úgy, hogy “elveszti a hitét a jövőjében”. A fiatalok jövőbe vetett hite látványosan gyengül, miközben rekordközeli a tartós munkanélküliségtől való félelem. És őszintén? Ez nem csak társadalmi téma, hanem gazdasági kérdés is.

Egy friss jelentés szerint a 16–21 évesek kevésbé magabiztosak abban, hogy sikeresek lesznek, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ráadásul egyre kevesebben hiszik, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A kérdés: mi történik, ha a rendszer üzenete már nem “megéri próbálkozni”, hanem “jobb, ha nem is reménykedsz”?

Mi mondják a számok a fiatalok jövőjéről?

A riport több felmérést elemez, köztük a brit statisztikai hivatal (ONS) adatait is. Az egyik legerősebb jelzés szerint mindössze egynegyed a 16–29 éveseknek értett egyet azzal, hogy “mindenkinek tisztességes esélye van a tehetsége és a kemény munkája alapján”.

Ez a korcsoport mellett nézve különösen fájdalmas kontrasztot ad: a 50–69 éveseknél ez 35%, az idős, 70+ korosztálynál pedig 40% felett van. Itt nem puszta hangulatról, hanem várakozásokról beszélünk.

Neet: amikor a jövőkép “lefagy”

Angliában a 16–24 évesek körében az úgynevezett Neet (nem tanul, nem dolgozik, nem képez) létszáma nemrég először haladta meg az 1 milliót az elmúlt évtizedben. Ez a növekedés egyre inkább kormányzati figyelmet kap.

Alan Milburn korábbi munkaügyi miniszter egy felülvizsgálatot vezet. A mostani irány óvatosan azt sugallja: ha nem lesz fordulat, jöhet a lost generation. A tanulmány egy lehetséges, 2030-ig tartó romlási pályát is felvázol: Neet-arányok akár 25%-os emelkedése, 1,25 millió főig.

Miért kapcsolódik ehhez a mentális egészség?

A riport szerint akár négyből tíz nő és háromból tíz férfi (16–24 évesek) érintett lehet rossz mentális állapotban. Az érintetteknél a sikerben bízás aránya sokkal alacsonyabb: 24%, szemben a társaik 48% körüli értékével.

Szerintem itt a lényeg nem az, hogy “ki mennyire pesszimista”. Hanem hogy a túlterheltség, a bizonytalanság és a lakhatási költségek együtt olyan környezetet teremtenek, ahol a jövő nem tűnik tervezhetőnek.

Long-tail: a kemény munka jutalmazása már nem tűnik biztosnak

A jelentés egyik kulcskérdése pontosan ez: a fiatalok mennyire hiszik el, hogy a kemény munka jutalma valós. A data-driven gondolat az, hogy ez a hiedelem sokszor nem ideológia, hanem tapasztalat.

Az online információs környezet is szerepet játszhat: személyre szabott algoritmusok mellett könnyebb negatív mintákat látni. És ha közben romlik a mentális egészség, a “megpróbálom” helyett sokan a “mi értelme?” üzemmódra kapcsolnak.

Közben jönnek a beavatkozások: de elég lesz?

A kormány 2,5 milliárd fontos ifjúsági foglalkoztatási támogatási csomagot emleget, ami közel egymillió fiatalnak segíthet munka- vagy tanulási lehetőségekhez jutni. Emellett mindenütt bővítenék az ifjúsági központokat, készségek, állás- és lakhatási támogatás céljából.

Ezek jól hangzó lépések. Viszont a kérdés ott marad: hogyan lehet visszaadni a fiatalok jövőbe vetett hitét úgy, hogy az ne csak segítségcsomag legyen, hanem hiteles, hosszabb távú fordulat?

Amikor a fiatalok azt érzik, hogy “a megállapodás már nem működik”, akkor nekünk sem elég válasz egy adatlap vagy egy támogatási összeg. Szerintetek mi az a változás, ami leginkább képes visszahúzni őket a reményhez?