Hit és reménység a háború árnyékában: az ukrajnai katolikus ifjúsági munka

Hogyan őrizhetjük meg a gyermekkori örömöt, amikor a háború dúl körülöttünk? Ez a kérdés kísérte nap mint nap Iryna Nazarenko-t, a Kijev-Zsitomirói Római Katolikus Egyházmegye Ifjúsági Bizottságának titkárát. A Vatikáni Hivatalos Híreknek adott interjúban beszélt a hitoktatásról, a közösségi imákról és arról, hol talál erőt a kétségbeesés ellen.

Futbaltornától a spirituális gyógyulásig

Az ifjúsági bizottság a teljes invázió előtt alakult meg a jelenlegi összetételében. Papok, szerzetesnők és aktív fiatalok alkotják a csapatot. Az a legfontosabb számukra, hogy meghallják a fiatalok gondolatait és vágyait. Hiszen ők maguk is szolgálni szeretnék az Egyházat és a társaikat.

Az események célja egy olyan biztonságos közeg teremtése, ahol a fiatalok valódi örömöt találnak. A püspöki labdarúgótorna már évek óta hagyomány. Emellett Biblia-olimpiai és bibliai agapék is segítik a hit mélyítését.

Idén több mint 300 fiatal részt vett az Egyházmegyei Gyermeknapon. Három napig szökhettek ki a háborús mindennapok szorongásából. A szalézi animációs iskola pedig a önkéntességet és a csapatmunkát tanítja a fiataloknak.

A háború valósága: veszteségek, óvóhelyek és levélírás a frontra

Az ukrajnai gyermekek olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyeket egyetlen gyermeknek sem kellene átélnie. A stressz szó egyszerűen nem elég a valóság leírásához. Sok gimnazista veszített szerettét a frontvonalban.

A gyermekek intenzíven imádkoznak azokért, akik őket védelmezik. Amikor valaki hosszú hallgatás után felhív, az azonnali örömöt hoz. A légitámadás riasztói gyakran felfüggesztik az oktatást. Mégis a diákok napról napra megjelennek, és hálásak azért a napért.

A gyermekek rajzokat és köszönőleveleket készítenek a katonák számára. A karácsonyi kóruszene a kórházban olyan mélyen megérintette a sebesült katonákat, hogy könyeztek. A gyermekek azok, akikért kockáztatják az életüket – mondták.

Egy napról napra: hol található erő a bombatámadások között?

Iryna Nazarenko a teljes invázió óta Ukrajnában marad. Mindenki tudatában annak, hogy senki nem tudja, felébred-e holnap. A mély hite és a szentségek adják a tartós horgonyt. Az ima belső erőt ad.

A szokásos eur részvétele nélkül egyszerűen nem tudja elképzelni, hogyan élne túl ezt a tragikus időszakot. Minden reggel úgy ébred, hogy látja, az Úr erőt ad a gyerekekkel való munkához. És így továbbmegy.

Mit gondolsz, te hogyan találnál erőt hasonló körülmények köztt? A hit és a közösség valóban elegendő erőforrás lehet a legnehezebb időkben is?