Santa Monica: addikcióval küzdő családok lelki és terápiás támogatása Tierra del Fuegóban

Van, amikor egy egyszerű imakörből alapítvány lesz. A Santa Monica története is így indult: a Santa Monica eredetileg aggódó édesanyák számára nyújtott lelki kapaszkodót, később azonban addikcióval érintett fiatalokat és családokat támogatott.

Argentína déli csücskében, Tierra del Fuego hidege és elszigeteltsége sokakra nyomja rá a bélyegét. Ilyenkor könnyebb lecsúszni, mint segítséget kérni. Én is azt érzem, hogy pont ezekben a helyzetekben számít, ha valaki nemcsak beszél, hanem forrást is ad.

Mi lett az imából, és miért pont Santa Monica?

A Santa Monica (a Hermanas Discípulas de Jesús kezdeményezése) Rio Grande környékén indult. A kör bezáródott: először édesanyák jöttek, akiknek a gyerekei drog- és alkoholfüggőségi körforgásban ragadtak.

Eleinte csak lelki kísérés volt. Aztán kiderült, hogy az imát látható eszközökkel kell megtámogatni. Így nőtt a program, és lett olyan keretrendszer, amely ingyenesen foglalkozik a teljes családdal.

A név mögött is üzenet van. A szervezők nem véletlenül Szent Mónikára hivatkoztak: ő kitartóan imádkozott fia megtéréséért, évekig. A Santa Monica logikája ugyanaz: reményt adni, nem siettetni a gyógyulást.

Ingyenes támogatás: hit, terápia és kitartó jelenlét

Érdekes, hogy a Santa Monica egyszerre használ lelki és szakmai eszközöket. Bibliai, eucharisztikus és mariai szemlélet kapcsolódik a gyakorlati munkához.

A program önkéntesekre is épít, és közben igyekszik érteni a fiatalok kríziseit. Nem könnyű út, mert tanulni kell, kutatni kell, és új módszereket is be kell hozni.

Long-tail kulcskifejezésként mondanám: ez a modell a addikcióval érintett családok holisztikus támogatása felé mutat. Nemcsak a tünetet kezelik, hanem a magányt és a reményvesztést is.

Maricel története: amikor a remény nem hirtelen jön

Maricel édesanyai és szülői háttér nélkül nőtt fel, különböző nevelőcsaládok közt. Gyerekkori hiányt végül anyagokkal próbált elnyomni. Több rehabilitáción is átesett, de a legnehezebb pillanat akkor jött, amikor elveszítették a gyerekei feletti felügyeleti jogot.

Csapdahelyzet volt: visszakapni csak sikeres kezelés után lehetett. Ő már aznap le akart mondani az életről, amikor belépett a Santa Monica helyére. De ott történt valami apró, mégis sorsfordító: Mother Vicky mexikói akcentusa.

Ez a részlet leoldotta a falakat, és elindított egy hosszú, nehéz folyamatot. Voltak visszaesések, lehangoltság, félelmek éjszakái is. Mégis: a folyamatos kísérés és a szakmai támogatás új lehetőséget adott. Később Maricel stabilizálódott, felvették egy speciális központba, és végül visszakapta a gyerekeit.

Mit jelent mindez ma, Tierra del Fuegóban?

A Santa Monica ma is azt üzeni, hogy nem vagy egyedül. Nem elég „jó szándékból” segíteni: jelen kell lenni, és össze kell kapcsolni a lelki utat a konkrét terápiás lépésekkel.

Engem különösen az fog meg, hogy a kapu szó szerint ajtóként működik: aki bemegy, nem magára marad. De vajon nálunk, a saját városainkban és közösségeinkben ki az, aki ezt a fajta kitartó kísérést tényleg meg tudja szervezni?