Trump bosszúja: Európa a célkeresztben?

Hogyha azt hitted, hogy Donald Trump második elnöksége csak az USA belső politikáját forgatja felforgató állapotba, akkor érdemes lenne mélyebben utánanézni a dolgoknak. A volt, és most újra aktuális amerikai elnök nem titkolta soha, hogy bosszúállás és leszámolás áll a napirendjén – és úgy tűnik, ezúttal nem áll meg az óceán partjainál.

Az elmúlt hetek eseményei egyre inkább arra utalnak, hogy Trump nemcsak saját politikai ellenfeleire, hanem nemzetközi szinten is terjeszti ki a „megtorlás” gyakorlatát. De vajon mi várható Európa számára? Készülhetünk egy transzatlanti konfliktusra, vagy csak politikai pofazsarolásról van szó?

A bosszú gépezete elindul

Trump kampányútjain gyakran hangoztatta: „leszámolok a belensüllyedt ellenséggel”. Szavai most kezdenek valóra válni. Az FBI razziája John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadónál – Trump egykori közeli munkatársánál, aki később nyíltan kritizálta – egyértelmű üzenet volt: aki ellenem fordul, azzal számoljon a következményekkel.

Ugyanez a minta ismétlődött Chris Christie, New Jersey volt republikánus kormányzója esetében is. Trump hirtelen felkapta a „Bridgegate” botrányt, ami évekkel ezelőtt porosodott – mintha csak azt akarná jelezni: nincs olyan múltbeli ügy, amit ne lehetne újraéleszteni, ha az politikai célokat szolgál.

Európa is a célkeresztben?

De mi köze mindennek Európának? Több, mint gondolnánk. Trump adminisztrációja mostanában egyre agresszívebben lép fel nemzetközi szinten is. Példaként említhetjük a Haagi Nemzetközi Bíróság elleni szankciókat, amivel az amerikaiak és izraeliek elleni pereket próbálják megakadályozni.

Az is feltűnő, hogy Trump párti nagykövek provokatív lépéseket tesznek – például Párizsban, ahol az amerikai nagykövet váratlanul vádolta meg a francia kormányt az antiszemitizmus elleni küzdelem elhanyagolásával. Ez nem sokkal azután történt, hogy Emmanuel Macron elnök jelezte: Palesztina államiságának elismerése is szóba kerülhet.

Digitális front és személyes leszámolások

A digitális tér is egyre inkább konfliktus zónává válik. Trump fenyegetőzött, hogy szankciókat vezet be azokra az uniós tisztviselőkre, akik a Digitális Szolgáltatások Törvényét (DSA) hajtják végre – mert szerinte az „amerikai cenzúra” és „ellehetetleníti a konzervatív hangokat”. Közben az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a legutóbbi intézkedések kínai vállalatok (AliExpress, Temu, TikTok) ellen irányultak.

Egyes európai politikusok személyesen is a célkeresztben lehetnek. Trump korábban nyilvánosan azt mondta Margrethe Vestagerről, az egykori versenybiztosi feladatokat ellátó biztosról, hogy „talán jobban utálja az Egyesült Államokat, mint bárki, akivel valaha találkozott”. Thierry Breton, a francia ex-biztos és gazdasági miniszter pedig nyíltan kritizálta Trump kereskedelmi politikáját – és meghívást kapott egy amerikai kongresszusi bizottság elé, amit udvariasan de határozottan elutasított.

Merkel, Scholz és a jövő

Angela Merkel német kancellár is említi memoárjában, hogy Trump személyes célpontként kezelte őt és Németországot a menekültválság kapcsán. Most pedig Olaf Scholz kancellár került szembe Trump-tal, amikor az támogatta a németországi AfD-t a februári választások előtt.

A kérdés az: vajon ezek az európai vezetők is kockáztatnak szankciókat? Lehet, hogy nem fagyasztják le a vagyonukat, de a diplomáciai nyomás és a gazdasági visszavágás mindenképpen a lehetőségek között van.

Trump második ciklusa nemzetközi kapcsolatok szempontjából is egy kiszámíthatatlan korszak kezdetét jelenti. A kérdés nem az, hogy lesz-e konfliktus, hanem az, hogy milyen mértékű és milyen formájú lesz. És vajon Európa képes lesz egységesen válaszolni?