„Da Yookay” – Ami kocsmatöltelék az Egyesült Államokban Amerika-mánia

Az álomamerikai Közösség (MAGA) máról ezernyi témát dobott fel az interneten. Az egyik legrosszabb a „Da Yookay”, vagyis a „Te, szabadság, ami nincs”. A fogalom arra utal, hogy az USA-ban a beszédszabadság ürügyén politikai elnyomásnak tűnő letartóztatások történnak. Apropó, ezek állítólag „freedom of speech” letartóztatások.

Az amerikai politikai sárkány, Sarah Rodgers, aki központi szereplője azon pozícióknak, amelyek az európai liberális demokráciákkal szemben ellenségesek, most meg isatta a kutyát az angol jogrendszer felett. Szerinte Britanniában ezrével tartják le az embereket beszéd miatt. Azt is mondta, hogy egy gyereket beledobtak a krokodilok tavába, és a tettes szabadon távozott. Persze mindez a Da Yookay vízióján belül.

Mit mondott pontosan Sarah Rodgers?

Az ARC (Alliance for Responsible Citizenship) nemzetközi jobboldali konferenciában Rogers szélsőséges képet festett Nagy-Britanniáról. Szerintem is hátborzongató, hogyan lehet ilyen könnyedén rámentálni egy barátságos állam jogrendszerére. Azt állította, hogy a britek olyan országban élnek, ahol egy provokatív tweetért óriási börtönbüntetés jár, míg a gyilkos szabadon él tovább.

Az amerikai tisztviselő szerint az angol júrók már nem ismerik az erkölcsi dimenziót. Azt is mondta, hogy egy túszkodott lány fedezze fel, hogy a rendőr együttműködött a támadókkal. A Da Yookay tehát nem abszurd elmélet, hanem egyfajta amerikai politikai marketingfogalom. Valójában ez egy viralisan terjedő online memória, amelyet a szélsőjobb rendszeresen használ arra, hogy elfogult képet mutasson a világ egyes társadalmairól.

A brit kormány és a ellenállás reakciója

Egyetlen szót sem. A brit kormány egyelményi szerint az Egyesült Királyság jogrendszere világhírű, és teljesen elutasítja az amerikai tisztviselő jellemzését. A Munkálypártos Stella Creasy szerint Rogers több időt töltene a saját országa problémáival, mint Twittern körózni. A Da Yookay tehát nem abszurd elmélet, hanem egyfajta amerikai politikai fogyasztói cikke.

A Demokratikusus Párt közvetlen beavatkozásnak nevezte ezt a jelenséget. Max Wilkinson arról beszélt, hogy az elfogult állításokat inkább egy ellenséges államtól várnák el, mint egy NATO-szövetségestől. Fontos megjegyezni, hogy ez nem előfordulás. Az USA már többször beavatkozott a brit belpolitikába, legutóbbJD Vance is, aki a bevándorlásra kötötte a felelősséget egy brit fiatal halála miatt.

Az ARC konferencia szerepe a globális jobboldalban

Az ARC, amelyet a befolyásos konzervatív peer, Philippa Stroud vezet, már az európai jobboldal formálásában is felbukkan. A konferencián részt vett Nigel Farage és Kemi Badenoch is. A szervezet tanácsadó testülete magában foglalja Danny Kruger képviselőt és James Orr teológust. A konferencia témái közé tartozik a demográfiai vásárlás és a nyugati gyermekség ösztönzése.

A Da Yookay tehát nem abszurd elmélet, hanem egyfajta amerikai politikai fogyasztói cikke. Farage a családon belüli kohészi mechanizmusok fontosságát emelte ki, míg a nyitottan konzervatív alkotmányos rendszerekről és a nemzeti szuverenitásról beszéltek. Az európai szélsőjobb delegációi is megjelentek, köztük belga, spanyol és holland képviselők. A konferencián részt vett Carl Benjamin is, aki a Sargon of Akkad álnévvel ismert kommentátor és speculált Jess Phillips erőszakoskodásával.

Mi a helyzet a beszédszabadsággal?

A brit korábbi vezetője, Keir Starmer már korábban utalt arra, hogy az USA megpróbálja befolyásolni a brit demokráciát. A Da Yookay-én kívül is történtek hasonló esetek, mint JD Vance immigrációs kritikája. A Da Yookay tehát nem abszurd elmélet, hanem egyfajt amerikai politikai rendszer, amelyben az európai jobboldal formálásában is részt vesznek. A brit kormány szigorúan büntetik a gyűlöletbeszédet, de ez nem jelent Politikai elnyomást.

Szerintem is aggasztó, hogy egy NATO-oktatási szervezet milyen könnyen belemegy az amerikai politikai propaganda pumpálásába. Azt sem tudom, hogy a Da Yookay-t meddig fogják használni a saját belpolitikai célokra. A britek viszont legalább visszaadták az ilyen jellegű provokációknak az árát, és megmutatták, hogy a Da Yookay-t nem veszik komolyan. Esetleg az Egyesült Államokban maguk is elkezdték elgondolkodni, hogyan lehetne a Da Yookay-t helytelenül beállítani, és milyen következményei lennének annak, ha a szélsőjobboldali propaganda túl sokat veszítene a jelenlegi kampánytól.