Trump vámjait alkotmányellenesnek nyilvánította egy szövetségi bíróság

Egy szövetségi fellebbviteli bíróság pénteki döntésében azt állapította meg, hogy Donald Trump elnöknek nem volt joga átfogó vámokat kivetnie, mivel az nem tartozott a hatáskörébe. A döntés egyelőre még nem vonja vissza a vámokat, de jelentős jogi csapás Trump kereskedelmi politikája számára.

Képzeld el a helyzetet: az elnök egy tollvonással megemeli az árakat számtalan terméken, azt állítva, hogy nemzeti vészhelyzet van. Na most, egy amerikai szövetségi bíróság pontosan ezt a tollat próbálta elvenni tőle. A US Court of Appeals for the Federal Circuit pénteken hozott ítélete szerint Trump túllépte a hatáskörét, amikor az 1977-es nemzeti vészhelyzetre vonatkozó törvényt felhasználva vámokat vetett ki szinte valamennyi kereskedelmi partnerrel szemben.

Trump azonnal a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett, és egy posztjában azt írta, hogy „ha ez a döntés megmarad, az szó szerint elpusztítaná az Egyesült Államokat”. Ezzel szemben a bíróság 7-4-es arányú döntésében azt írta, hogy „nem valószínű, hogy a Kongresszus szándéka az lett volna… hogy korlátlan vámkivetési hatáskört adjon az elnöknek”.

De vajon mi is volt a probléma a vámokkal?

A döntés lényege nem is magukkal a vámokkal kapcsolatos – bár azok gazdasági hatásai vitathatók –, hanem a jogi alapjaikkal. Az alkotmány ugyanis egyértelműen a Kongresszusnak adja a vámok kivetésének jogát. Az évek során azonban az elnökök egyre több mozgásteret kaptak ezen a téren, amit Trump maximálisan ki is használt.

Áprilisban, amit ő „Felszabadulás Napjának” nevezett el, akár 50%-os reciprok vámokat vezetett be azokkal az országokkal szemben, amikkel az USA-nak kereskedelmi deficite van, és 10%-os alapvámot szinte mindenki másra. Később felfüggesztette ezeket 90 napra, hogy az országoknak időt adjon a tárgyalásra – és sokan, köztük az EU és Japán is, be is mentek a megegyezésbe, csak hogy elkerüljék a még magasabb adókat.

Mi lesz most a következő lépés?

A bíróság a döntését október közepéig felfüggesztette, így az adminisztrációnak van ideje fellebbezni a Legfelsőbb Bírósághoz. Trumpnak azonban más lehetőségei is vannak. Például a 1962-es Kereskedelmi Törvény 232. paragrafusa alapján továbbra is kivethet vámot – például acél, alumínium vagy autók importjára –, de ahhoz már szükség van egy külön Kereskedelmi Minisztérium által lefolytatott vizsgálatra. Az nem megy csak úgy egy tollcsapásra.

A döntés nemcsak egy jogi kérdés, hanem egy alapvető demokratikus elv ügye is: ki irányíthatja a nemzet gazdaságát? Egyetlen ember, akár elnök is, vagy a törvényhozás? A válasz most egyelőre az utóbbi felé húz.

Érdekes, vajon ez a döntés visszafogja-e a jövőbeli elnökök hasonló ambícióit, vagy ez csak egy tempóvesztés egy hosszú harcban?