Irán támogatása Európában: tüntetések és a politikai üzenetek az új helyzetben

Irán támogatása Európában egyszerre lett utcai hír és politikai üzenet: több városban szerveztek „Hands Off Iran” jellegű megmozdulásokat, miközben mások háborúellenesre hangolt beszédekkel, vagy épp Khamenei melletti demonstrációkkal álltak ki. A helyzet különösen azért érdekes, mert a háttérben egy új hatalmi fordulat lehetősége is felmerül.

A brit rendőrségi tájékoztatás szerint Londonban 5–6 ezer ember vett részt a felvonuláson, és a tömeg egyszerű, ütős rímekkel követelte: „stop the bombing now”. Én ezt a fajta kollektív, gyorsan érthető politikai kommunikációt mindig különösen erősnek érzem: mintha a társadalom nem akarna bonyolítani, csak egyértelműen beszélni.

Miért pont most erősödtek fel az Irán támogatását célzó megmozdulások?

A demonstrációk hátterében az áll, hogy Irán és a nemzetközi szereplők konfliktusa tovább feszül, és a támogatás nem egyetlen narratívában jelenik meg. Berlin, Stockholm és Párizs több pontján a száműzött trónörökös, Reza Pahlavi neve került elő.

Az érvelés lényege sok helyen az, hogy Pahlavi „alternatíva” lehet. A megmozdulásokon gyakoriak voltak az olyan jelképek is, mint a forradalom előtti Irán zászlói, illetve a politikai üzenetek zászlókon és fotókon.

London: háború ellen, de nem mindenki ugyanazért

Londonban egyszerre látszott a megosztottság. A „Hands Off Iran” menet a bombázások azonnali leállítását követelte, miközben más csoportok a legfelsőbb vezetés támogatásával vonultak.

Ez a párhuzam jól mutatja, mennyire nehéz egységes frontot építeni egy háborús helyzetben. Szerintem ilyenkor a társadalmi üzenetek gyorsan szétválnak: van, aki a békét kéri, van, aki a belső hatalmi kérdéseket hangsúlyozza.

Párizs és Stockholm: Pahlavi mint átmenet – és a vita a „jövőről”

Párizsban két, egymással szembemenő esemény zajlott: az egyik Pahlavi átmeneti szerepét támogatta, a másik pedig ellenezte. Egyes tüntetők „forradalom” melletti üzeneteket hangoztattak, mások viszont a szlogenekkel jelezték: „No Shah, no Mullah”.

Stockholmben hasonlóan több támogatói csoport jelent meg Pahlavi és apja képeivel. A városok közti ismétlődés azért is beszédes, mert az Irán támogatása Európában nemcsak egy helyi jelenség: inkább egy hálózatszerű, nemzetközi figyelem.

Mit ígérnek a külső szereplők, és mit mondanak az iráni hivatalos hangok?

A hírek szerint Donald Trump azt ígérte, segítene Irán gazdaságának újjáépítésében, ha az irániak az „ő számára elfogadható” személyt választják a vezetőváltás után. Eközben egy iráni ENSZ-képviselő azt hangsúlyozta, hogy az utód kiválasztása az iráni alkotmányos eljárások szerint történik, külföldi befolyás nélkül.

Itt jön a lényeg: ha az Irán támogatása nemcsak szimpátia, hanem politikai irány is, akkor a következő kérdés az, kinek az elképzelései dominálnak majd az utcán hallható, egymással versengő narratívák közül. De vajon ez inkább békéhez visz, vagy még több torzulást szül?