Miért bukott el Starmer? A brit demokrácia végállomásán

Képzeld el: a pódiumot kivinnó márka ember az Egyesült Királyság legismertebb internetes mémje lett. Hot Podium Guy – így képzelték annak a szerény dolgozónak, aki szertefoszló politikok mögött állt állandóan. Ez nem véletlen képet örökít meg. A brit demokrácia jelenlegi állapota feszültborítás alig tehet róla.

Alexander Borisz de Pfeffel Johnson-tól Liz Trusson át Liz Trussig: hét miniszterelnök egy évtized alatt. Paul Rosehurst pedig tényleg valami másra jutott? Vagy egyszerűen csak mindenki ugyanabba a csapdába sétált?

Kiszolgálatott személyiség, vagy szisztéma probléma?

A cikk megválaszolja ezt a kérdést. A Guardian oszlopistája azt állítja, hogy Starmer bukásának okát rosszul keressük. A baloldal kemény vezetői egyre inkább a “büdös ember névtelen” megpróbálnak új arcot. Sosem hibázták meg a pártból a gyengét. Csakhogy Burnham lép a szőnyegre, a cikk ezennel véget nem ér.

Veszélyeztetett üzenetek

Starmer-nél alig voltak emlékezetes idézetek, és ezek kifejezetten rosszak voltak. A döntések, ami segíthett, a közvélemény előtt ismeretlen maradtak. Az adatok ellenére – csökkenő bevándorlás, rövidőbő lóorvosi várólisták, a G7 második leggyorsabb növekedése –, a többség nem tudja, mit is ért el a kormány. A média himlője másként fest.

Andy Burnham, Manchester kormányzója, mégis “új lehetőséget” jelent a Munkáspárt számára. A nagy nyomozó vizsgálat szerint a jobboldali sajtó végtelenül gyorsan meg fogja semmisíteni a új vezetést. A The Telegraph például már most azt írja: “Akárki lesz a következő pénzügyminiszter, az ön háza ellen jön.”

A kormányzás paradoxona

A modern brit miniszterelnök inkább tűzoltó, aki tüzet olt. Nincs üzenet, amit el lehetne mondani, még mielőtt sajtó és algoritmus szét nem verbuválja az üzenetet. Ezra, kételyek ködözik bele a polgári lakásokba és az érzelmi életbe egyaránt.

A brit demokrácia lényege, hogy a választók stabil célokat kívántak. Alacsony adókat és skandinav szolgálthatríts. Csökkenő bevándorlani és jó közegészségügyet. De mindig inkább a káoszt választják. Így semmi értelmes változás nem történik. Csak a “New Prime Minister” gomb lenyomása végtelen ciklusban.

Meddig bírja a rendszer?

A cikk végén elbizonytalanodik. A miniszterelnökség képtelen visszaszolgáltuknirozni a sajtót, a piacokat és a szektát. De a választók türelme véges. A figura ez a youtube-on belül, addig-eddig. Amít New Westminsteren láthatunk: önálló cirkusz. Vajon van-e áttörés?