Utolsó neandervölgyi: Egy titokzatos kihalás rejtélye

Amikor Ludovic Slimak botanikai mintát keresett egy franciaországi barlang bejáratánál, nem sejtette, hogy a legfontosabb őslénytani felfedezés életét taszítja meg néhány evezressel lejjebb. A Grotte Mandrin környékén talált Thorin, az utolsó neandervölgyiek egyike, ma már tudományos szenzáció. De mi vezetett a fajunk egyetlen testvérének pusztulásához?

A véletlen találat, ami mindent megváltoztatott

2015-ben egy kefe eltávolított levelek alatt öt fog bukkant fel. Így kezdődött Thorin, a mintegy 50 000 éve élt utolsó neandervölgyi rejtélyének felderítése. A könyv szerzője, Slimak elismeri: „Őrültség egy ilyen leletet a felszínen találni!”

Thorin génjei és az elszigetelt népesség

A hétéves ásatás és a DNS-vizsgálat leleplezte: Thorin közössége legalább 50 000 évet töltött genetikai elkülönülésben. Ez az elszigetelődés kulcsszerepet játszhatott a neandervölgyiek kihalásában, ahogy azt Slimak könyve ecsetli.

A barlangi barkácskód

A Grotte Mandrin falain megőrződött koromrétegek – mint egy ősi tűzhelyekből álló vonalkód – mutatják: az emberiség őserei mindössze hat hónappal a neandervölgyiek távozása után foglalták el a barlangot.

A sapiens invázió és a kultúrák ütközése

De nem kardok ütötték ki a szikrát a két faj között. A barlangban talált mikroszkópikus nyílhegyek (akár 4 000 km-re azonos mintázattal!) arra utalnak: Homo sapiens társadalmak hihetetlen hatékonysággal terjesztették technológiáikat. Ehhez viszonyítva a kis csoportokban élő neandervölgyiek kulturális előnyei vesztekbe fulladtak.

Kihalás győzelem nélkül

Slimak felveti: a kolonizációk történelmi mintái ismeretében a neandervölgyiek kihalása valószínűleg lassú kulturális összeomlás volt. „Az ember nem egy nagy robajjal, hanem tompa nyögéssel hal meg” – írja filozofikus mélabúval.

Vajon mi lett volna, ha Thorin közössége felfedezi a hálózatosodás erejét? Talán a mai múzeumokban minket mutogatnának mint az eltűnt fajt…