HIV-mentesség őssejt-transzplantációval: újabb bizonyíték a gyógyíthatóságra

Újabb mérföldkő: egy 51 éves férfi lett a hetedik, akit HIV-fertőzés miatt sikerrel “ki lehetett szűrni” őssejt-transzplantáció után. A részletek különösen érdekesek, mert a sejtek nem voltak teljesen HIV-rezisztensnek szántak, mégis tartós vírusmentesség alakult ki.

Az eset erősíti azt az elképzelést, hogy a CCR5 mutáció önmagában nem biztos, hogy minden. Ráadásul a megfigyelések szerint a folyamatban az is számíthat, mennyire képesek az új immunsejtek “takarítani” a régi, fertőzött rendszert. Szerintem ez az a pont, ahol a tudomány végre nem csak egyetlen varázskulcsot keres, hanem komplex mintázatot.

Miért számít a CCR5, és mi változott?

Korábban a kutatók úgy gondolták, hogy a gyógyulás kulcsa a CCR5 gén két “mutált” változata lehet. A CCR5 fehérje ugyanis az egyik kapu, amelyen keresztül a HIV bejut az immunsejtekbe.

Ehhez képest a mostani beteg kezelése árnyalja a képet. Nem teljesen HIV-rezisztens őssejteket kapott, hanem olyanokat, amelyekben egy tipikus és egy mutált CCR5 másolat volt.

Ez a felfogást közvetetten úgy borítja meg, hogy nem feltétlenül a “rezisztencia” a fő motor. Hanem az is, hogyan reagál az immunrendszer, és hogyan számolja fel a maradék gazdasejteket.

Mi történt a betegnél, és mikor mertek ART-et leállítani?

A férfinél 2015 októberében végeztek őssejt-transzplantációt leukémia miatt. A kezelés kemoterápiával nagyrészt kiirtotta a korábbi immunrendszer nagy részét, hogy helyet adjon a donor sejteknek.

A beteg eközben szedett standard HIV-gyógyszert, azaz ART-et. A HIV így nagyon alacsony szintre szorult, ami csökkentette annak esélyét, hogy a donor sejtek is megfertőződjenek.

Három évvel a transzplantáció után azonban a férfi döntött az ART leállítása mellett. Röviddel ezután a csapat nem talált vírust jelezhető formában a vérmintákban.

Az eredmény lenyűgöző: a férfi több mint hét évig és három hónapig HIV-mentes maradt. Ez már a kutatók szerint is gyógyulásnak tekinthető, azaz nincs kimutatható HIV a szervezetében.

Mit jelent ez az HIV-gyógyítás jövőjére?

A kutatók szerint az új eset azt sugallja, hogy a gyógyuláshoz nem feltétlen kell két CCR5-mutáció. Elképzelhető, hogy a donor sejtek olyan immunreakciót indítanak, amely még a vírus terjedése előtt kiiktatja a maradék “eredeti” immunsejteket.

HIV-mentesség őssejt-transzplantációval tehát nem csak egyetlen genetikai variánsra épülhet. Sőt: a szélesebb donorlehetőségek esélyt adhatnak arra, hogy több embernél vizsgálható legyen ez a stratégia.

Viszont fontos: a transzplantáció nem “fitnesz-program”. A rák nélküli HIV-es betegeknél ez nem opció, mert nagyon kockázatos. A legtöbben biztonságosan élhetnek hosszú, egészséges életet ART-tal, és ma már olyan gyógyszerek is vannak, mint a lenacapavir.

Engem az foglalkoztat, hogy meddig jutunk el a célzott immunterápiákban: tényleg a teljesen “rezisztens” sejtek lesznek a ritka kivétel, vagy hamarosan olyan megoldás jön, ami gyógyít anélkül, hogy ekkora árral járna?