Xiaomi 17 Ultra kamera: amikor a telefon tényleg kamerának érződik
Az “Ultra” felirat mára sok márkánál inkább marketing-szó, mint valódi ígéret. De a Xiaomi 17 Ultra kamera nálam pont fordítva működött: nem csak jó képeket ad, hanem tényleg kamerás gondolkodásra terel. Két hét használat után az érzés az volt, hogy ez nem egy “telefon, benne egy kamera”, hanem egy kamera, ami ráadásul telefon.
És közben egyre furcsább, hogy az USA-ban miért nincs belőle hivatalos út. Hiszen ha ez szélesebb körben elérhető lenne, szerintem megzavarná a megszokott piacot. A Xiaomi 17 Ultra kamera ugyanis nem a trükkökkel akar nyerni, hanem a részletekkel.
Specifikáció helyett élmény: Leica hangolás és komoly szenzorok
A Xiaomi 17 Ultra kamera erőssége nem csak a papírforma. A Leica-tuningolt rendszer például olyan, mintha szándékosan kerülné a túlszűrt, “túlélesített” lookot. A három fő kamera mellé jön a 1 hüvelykes Light Fusion szenzor, f/1.67 fényrekesszel, ami este és bent is érezhető előnyt ad.
A másik nagy fegyver a periszkópos tele: 200 MP, optikai zoom jellegű folyamatossággal. Nem az van, hogy 2x, aztán kész: itt tényleg dolgozik a rendszer, és a képek tele nélkül is vállalhatóak maradnak. Közben a 8K/30fps és a 4K/120fps is ott van, Dolby Visionnal és ACES Log
Nappal nem “csicsáz”, csak jól áll: HDR és színek okosan
Kevés telefon tudja azt, hogy a színek felpörögnek, de nem lesz belőlük neon. Nálam a Xiaomi 17 Ultra kamera ezt hozta: a zöldek élnek, a kékek kontrolláltak, a kontraszt pedig nem “töri szét” a jelenetet. Ráadásul az HDR nem próbál mindent minden áron menteni.
Két profil emelkedett ki: Leica Authentic és Leica Vibrant. Én gyakrabban a Vibrantot nyomtam, de nem ment túlzásba. A részletek megmaradnak, és a jelenet hangulata nem laposodik el.
Zoomolás, ami tényleg kamerás: 3.2x lett a kedvenc
Őszintén: a zoomnál mindig ott a félelem, hogy újra összetákolják a képet. A Xiaomi 17 Ultra kamera viszont nem ugrál szörnyen fókuszban és színben. A folytonos optikai jellegű zoomnál nálam az aranypont körülbelül 3.2x lett.
Ez az a tartomány, ahol a perspektíva kellemes, a háttér szétválik, és nem érződik úgy, mintha “turbo-cropot” nyomna a telefon. Ha valaki szereti a természetes kompozíciót, annak ez nagyon betalál.
Portrait és alacsony fény: DSLR-szag nélkül is erős
Portrénál a tele objektív adja a természetes mélységet, a portré mód pedig inkább kiegészít, nem erőszakoskodik. Az élszétválasztás tiszta, a bokeh nem műanyag hatású. Sokszor úgy néztem vissza a képeket, hogy “oké, ez nem véletlenül jó”.
Alacsony fényben pedig végre nem az a cél, hogy éjszakát csináljon nappalból. A rendszer megtartja a hangulatot, miközben a zajt kordában tartja, és a textúrák sem mosódnak el.
Okos extrák: Photography Kit Pro és a gyakorlati rész
A Photography Kit Pro nálam pont azt adja, ami egy telefonon hiányzik: ergonómia és fizikai vezérlés. Különösen hosszabb fotózásoknál. A markolat ráadásul akkumulátorként is működik, szóval nem kell folyamatosan “akku-taktikát” játszani.
Viszont a selfie rész olyan, “jó, de minek” kategória lett. Itt inkább még Pixel- vagy iPhone-szerű megoldást választanék, főleg ha az HDR néha túl színesre is sikerül.
A legnagyobb kérdés számomra mégis ez: ha a Xiaomi 17 Ultra kamera ilyen szinten tud, miért marad ki az USA-ból? Ha egyszer hivatalosan is elérhető lesz szélesebb piacon, kíváncsi leszek, mennyire fogja “Ultra-mentesíteni” a többiek marketingjét. És te inkább telefonos képeket lősz, vagy mostanában már a “kamerás élményre” fáj a fogad?