Miért áll meg Leo XIV imádkozni azon a helyen, ahol II. János Pál életét támadás érte?

Május 13-án, a nagyközönség előtti pillanatokban Leo XIV pápa megállt, letérdelt, és imát mondott azon a ponton, ahol 1981-ben elődjét, II. János Pál pápát merénylet érte. A gesztus egyszerre történelmi emlékezés és hitbeli értelmezés.

Az esemény különösen akkor kap hangsúlyt, amikor a pápa a Fatimai Miasszonyunk emlékét is feleleveníti. Nem túlzás: nálam ez a fajta figyelem olyan, mint egy jelzőfény a zajos világban. Mintha azt mondaná: a béke nem csak kívánság, hanem döntés.

Fatima emléke és a béke üzenete

A pápa angol nyelvű köszöntőjében a Fatimai Miasszonyunk emléknapjáról szólt. Megemlítette, hogy 45 évvel ezelőtt merényletet kíséreltek meg II. János Pál életére. Ezzel együtt a katekézisét a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére ajánlotta.

Portugál zarándokoknak tartott beszédében Leo XIV a fatimai kegyhelyre terelte a figyelmet. Ott, ahogy mondta, Mária „békére” vonatkozó üzenetet bízott a három pásztorgyermekre. A pápa szerint ma több kontinensről érkeznek zarándokok, és jelenlétük a vigasz, az egység és a remény szükségét jelzi.

1981. május 13.: mi történt II. János Pállal?

II. János Pál a heti nagyközönség előtt nyitott fehér autóban köszöntötte az embereket. 1981. május 13-án közelről lövések hangzottak el, és a pápát súlyosan megsebesítették. Azonnal a római Gemelli kórházba szállították.

A Vatikán közleménye később megerősítette, hogy a találat a has tájékán érte. Bár az állapota súlyos volt, a hivatalos tájékoztató szerint voltak „alapja a felépülésbe vetett reménynek”.

A megbocsátás és az imádság hangja

Néhány nappal később a kórházból küldött üzenetben II. János Pál a hívekhez fordult. Nyilvánosan beszélt arról is, hogy megbocsát az elkövetőnek. A saját szavai mellett sokan emlékeznek arra, ahogy újra Máriára bízta magát: „Totus tuus ego sum” – „teljesen a tied vagyok”.

Ugyanezt az összekapcsolódást hordozza az emlékhely is: a macskakövek közé illesztett fehér márványtábla II. János Pál címere alatt jelöli a támadás helyét.

És itt jön a kérdés, ami engem mindig megállít: vajon a történelemben a legmélyebb vigasz a bűnbocsánatból és a békébe vetett hitből születik?