Laudato si’: mit kezdjünk a teremtéssel bölcsen és igazságosan?

Mit üzenhet egy bajor sörfőzde és egy zarándoklat a Laudato si’ világáról? Vatikáni kitekintés szerint a pápa az augusztiniusi hagyomány szolgáló szemléletére építve emlékeztetett: a teremtés ajándék, és felelősen kell vele gazdálkodni. Laudato si’ nem csak környezetvédelemről szól, hanem békéről, közjón és igazságról is.

Leon pápa a római zarándokokat köszöntve hangsúlyozta a közös imádság jelentőségét, majd két gondolatot osztott meg. Az egyik az augusztiniusi spiritualitás: Saint Ágoston szerint a tehetség Istentől van, és értelme abban áll, hogy szeretetből visszaadjuk a közösségnek. Ez nálam is megakasztja a „sima” hétköznapi teljesítménylogikát: vajon mire használom a képességeimet?

Laudato si’: a teremtés „Isten simogatása”

A pápa a Laudato si’ enciklikájából idézve beszélt a teremtés isteni nagyszerűségéről. Azt is kiemelte: minden teremtmény Isten szeretetét tükrözi. A szövegben szereplő gondolat szerint mindez mintha „Isten simogatása” lenne.

Innen jön a felelősség: a teremtést óvni nem ígéret, hanem alapállás. És nem lehet féloldalas. Laudato si’ alapján a forrásokat okosan és igazságosan kell használni—nemcsak nekünk, hanem mindenkinek.

A pápa szavai egyszerűek, mégis kemények: az igazság a béke előfeltétele.

Mi köze ehhez az Augustiner-Bräu-nak és az alapítványnak?

Az Augustiner-Bräu története több évszázados múltra tekint. A müncheni ágostonosok már a 14. században sörfőzéssel foglalkoztak, majd a későbbi korszakok változásai ellenére a vállalkozás tovább élt. Ma ez a hagyomány a helyi identitás része.

Ehhez kapcsolódik az Edith Haberland-Wagner Foundation, amely szociális felelősségvállalást támogat vállalkozói úton. Monumentumvédelem, oktatás, fiatalok, művészet és kultúra, állatvédelem, környezet, tudomány—vagyis széles spektrum, de közös logika szerint.

Amikor a pápa hazafelé induló zarándokoknak azt mondta, hogy egy igazságos és hatékony teremtésgondozási szemléletet vigyenek tovább, számomra ez híd lett vallás és hétköznap között: nem elég „jót gondolni”, tenni kell.

Te inkább a Laudato si’ gondolatát érzed magadhoz közel: a „szemlélet” része fog meg, vagy a „felelősség” kényszere? És a saját életedben hol tudnád a teremtés iránti gondoskodást igazságosabbá tenni?