Pope Leo video-calls: amikor a remény képernyőn keresztül is elér

Alig pár perc, tíz kis képernyő, és mégis nagy hatás: Pope Leo video-calls során a pápa közvetlenül hívott fel mintegy tíz dél-libanoni plébánost. A hívás a háborúval sújtott határvidéken dolgozók hétköznapjaiban hozott békéhez közeli, emberi közelséget.

A szerdai, május 6-i videóhívás a vatikáni találkozó hátterében történt: a pápa ekkor egyeztetett Libanon apostoli nunciusával, Paolo Borgia érsekkel. A cél egyszerű volt, mégis erős: bátorítás, ima, és annak kimondása, hogy nincsenek egyedül.

Miért volt ennyire különleges a Pope Leo video-calls?

A hívás körülbelül 9:45-kor érkezett. A dél-libanoni falvak papjai egyszerre látták az arcukat a képernyőkön, középen pedig a pápát. Csak néhány percig tartott, de a résztvevők meglepetése és mosolya láthatóan sokat jelentett.

A pápa hangsúlyozta a „bátorítást” azok felé, akik teszik a dolgukat. Azt is megígérte, hogy imádkozik értük, és apostoli áldását adta. A háttérben pedig ott volt a valóság: a falvak az izraeli határ közelében fekszenek, és folyamatosan ágyúzzák őket.

Közelség a határvidéken: segítség, kapcsolat, ima

Az apostoli nuncius hónapok óta dolgozik a térségben. Jó célra, helyi és karitatív szervezetekkel együtt juttatnak élelmiszersegélyt és alapvető szükségleteket. Emellett „szavakat” is visznek: a megnyugvást, és azt, hogy az egyház figyel.

A Pope Leo video-calls ezt tette kézzelfoghatóvá, még ha virtuálisan is. A pápa rendszeres kapcsolatban áll civil és egyházi képviselőkkel, közben a Szentszék támogatását is biztosítja.

Légszomjnyi remény a „Priests of the South” kezdeményezésen át

Nem véletlenül volt megszervezve a hívás: a nuncius arra kérte a papokat, hogy alakítsanak csoportot „Priests of the South” néven. A következő napra 9:30–9:45 közé időzítették a videós köszönést Rómából.

Volt, aki érzett valamit a meglepetésből, például Rmeish plébánosa, Toni Elias. Azt mondta: „gyönyörű volt”. A pápa bátorította őket, jelezte, imádkozik, és békéhez fűzte az áldását. Elias szerint ez „reménysugár és bizalom” volt, ami nagyon kellett.

És van ebben egy másik réteg is: Elias szerint a nuncius is veszélyes helyzetek között jár, rombolt utakon, felrobbant házak között. Ebben látja a küldetés folytatását.

Számomra az egész történetnek az a legérdekesebb része, hogy a Pope Leo video-calls nem „technológiai trükk” volt, hanem kapcsolatteremtés. Vajon a digitális térben is ugyanúgy tudjuk átadni a bátorítást, mint amikor valaki fizikailag ott van?